Manapság sokat olvasni a kütyüzés káros hatásairól. Nemrég olvastam egy felmérést – és ez egy ezzel kapcsolatos posztot – miszerint az óvodás gyerekek negyede este 10 óra után még a képernyő előtt ül. És hogy ez milyen káros az alvásukra, agyfejlődésükre, mindenre.
Tudjátok mi az igazi baj ezzel szerintem? Az, hogy ezeknek a gyerekeknek a szülei valószínűleg teljesen ki vannak égve. Nem tudom magam elé képzelni azt a szülőt, aki szerint ez jó, aki erre büszke. Én sem vagyok ilyen szülő, pedig én sokkal kevésbé tartom károsnak, mint a mainstream. Egyelőre a gyerekeimen semmilyen agyi károsodást nem fedeztem fel, sőt. De én is el tudok képzelni azért jobb elfoglaltságokat a gyerekeimnek.
Csakhogy a legtöbb esetben erre egész egyszerűen nincsen kapacitásunk. Hogy mindig biztosítsunk valami más lehetőséget. Hogy ha már képernyő előtt ül, akkor üljünk mellé. Mert ilyenkor legtöbb esetben a feladatainkat végezzük, vagy a többi gyerekkel foglalkozunk. Vagy teljesen kiégve ülünk a kanapén egy csésze kihűlt kávéval.
Igen, tudom, a szüleink generációja is megoldotta másképp. De a legtöbb esetben nem úgy, hogy elegendő minőségi idővel feltöltötték a szeretettankunkat, segítettek megszabadulni a feszültségeinktől, így aztán szépen elfoglaltuk magunkat, amíg dolguk volt, és vidáman mentünk az ágyba este 8-kor. Akkor sem így működött a világ, ezt ők sem tudták megtenni. És igen, tudom, vannak családok, ahol egyáltalán nincs kütyü. Ez egy olyan életforma, amit nem olyan könnyű megvalósítani, és van, aki nem is akarja ezt, mert valóban lehetőséget is lát a okoseszközökben.
Szóval mit kezdjünk akkor azzal, ha egy óvodás gyerek este 10 után még a képernyő előtt ül? Először is szedjük le a szülő ezzel kapcsolatos bűntudatát. Nem jókedvében ültette oda. Kényelmes megoldás? Elektronikus bébiszitter? Igen, az. Mert már nem megy más. Nincs ott egy valódi bébiszitter, egy bárki, aki levenne a terhekből. És ha majd nem érzi magát a világ legrosszabb szülőjének attól, hogy a gyereke agyfejlődését örökre tönkretette, akkor majd képes lesz más megoldásokat kitalálni és megvalósítani. A baj alapvetően a rendszerrel van, ami ennyire magára hagyja a szülőket. És ezen változtatni, hát, kössük fel a gatyánkat…
Ha te is úgy érzed, hogy több támogatásra lenne szükséged a szülőség nehéz munkájához: szeretettel várlak személyes támogató csoportjaimba, és a Kapcsolódó Klubba.
