Gyakran kapjuk azt a kérdést, hogy a Kapcsolódó Nevelés vajon ugyanaz-e, mint a kötődő nevelés. A zavart nyilván az elnevezés hasonlósága okozza, és ha valakit érdekel, hogy mik a pontos különbségek, ebben a cikkben el tudja olvasni. De most nem arról akarok írni, hogy melyik-melyik.
Hanem arról, hogy valójában mindannyian olyan eszközöket, módszereket keresünk, amik biztosítják, hogy a gyerekünk biztonságosan kötődjön, hogy jó legyen a kapcsolatunk. Amikor elképzeltük, hogy egyszer majd gyerekünk lesz, aztán amikor már vártuk őt, valószínűleg többségében meleg, szeretetteljes képek lebegtek a szemünk előtt. Elképzeltük, hogy önfeledten játszunk, hogy álomba ringatjuk, hogy milyen cukin segít majd nekünk sütit sütni. Elhatározzuk, hogy minden szükségletére odafigyelünk, és a lehető legjobban fogjuk őt szeretni. Aztán arcul csap a valóság, és olyan nehézségekkel szembesülünk, hogy nem alszik, vigasztalhatatlanul sír, nem megy a szobatisztaság, válogat, fellöki a gyerekeket a játszótéren. Hirtelen az válik központi kérdéssé, hogy ezekre a problémákra találjunk valami megoldást. Azzal szembesülünk, hogy nem is olyan könnyű mindig szeretetet érezni iránta. És akkor persze jön a bűntudat. Meg az az érzés, hogy nekünk ez nem megy. És bár adott pillanatban mindennél jobban szeretnénk, hogy ne ébredjen fel ilyen sokszor éjszaka, valójában a fő célunk továbbra is az marad, hogy jól kapcsolódjunk hozzá.
A jó hír az, hogy a Kapcsolódó Nevelés 2 az 1-ben tudja ezt. Működő eszközök, megoldások a kapcsolódás erejével. Úgy tudsz például határt szabni a játszótéri agressziónak, hogy közben a kapcsolatotok is erősödik. Jól hangzik? Ha szeretnéd megtanulni ezeket az eszközöket, szeretettel várlak a programjaimra. Ha komplex megoldásokat és hosszútávú változásokat szeretnél, akkor a 6, illetve 12 alkalmas tanfolyamaimat ajánlom.
