Címke: Támogató csoport

Tudtátok, hogy rendszeresen tartok Gyömrőn személyes támogató csoportokat?

A legutóbbi alkalommal, amikor az én „köröm” volt, a meghallgatás végén azt a kihozó kérdést kaptam (egy olyan kérdés, ami segít visszahozni a jelenbe, segít bekapcsolni a gondolkodó agyunkat), hogy mondjak dolgokat, amik aranyból vannak. Felsoroltam párat, eleinte tipikus dolgokat, mint ékszer. Aztán a végére eszembe jutott a kintsugi. A nevére akkor nem emlékeztem, de azóta utánanéztem. Ez egy japán technika, a törött edényeket aranyporral kevert anyaggal ragasztják össze. Úgy próbáltam elmagyarázni a többieknek, akik még nem hallottak erről, hogy valami olyasmi filozófia van mögötte – mert a japánoknál ugye mindig van valami különleges filozófiai jelentés is – hogy egy tönkrement, törött tárgyat nem dobnak ki, hanem úgy javítják meg, hogy valami szebb lesz belőle.

Az egyik csodás résztvevő erre azt mondta, hogy ez milyen szép szimbólum. És tényleg, mármint a mi csoportunkra nézve. Arra az önismereti munkára, és a támogatásra, amit egymásnak adunk. Nagyon sokan hordozunk a gyerekkorunkból különféle sérüléseket – sőt, megkockáztatom, mindannyian. Emiatt gyakran úgy érezzük, hogy valami nincsen rendben velünk. Nem vagyunk elég jók, nem vagyunk elég szépek. Nem úgy reagálunk dolgokra, ahogy kellene, nem azt az életet éljük, amit szeretnénk. A sok-sok önismereti munka, és gyógyulás nem teszi meg nem történtté a múlt nehéz eseményeit, és talán a nyomuk is örökre ott marad valamilyen formában. Mégis, még lehetünk olyan gyönyörűek, mint ez a tál a képen.

Ha szeretnéd ezt kipróbálni, itt találod a következő időpontokat, szeretettel várlak!

Magunkról beszélni, a problémáinkról, érzéseinkről, gondolatainkról, úgy hogy valaki közben csak ránk figyel – ez sokak számára félelmetes.

A csoportokban résztvevő szülők kb. 80-90%-a azzal az érzéssel érkezik, hogy végre beszélhet a nehézségeiről. A többiek azonban kényelmetlen érzésekről számolnak be ezzel kapcsolatban – ami szintén teljesen normális és érthető. És mindig nagyon megtisztelve érzem magam, amikor egy ilyen szülő mégis kipróbálja a Páros meghallgatást, és megnyílik. Ez történt tegnap is: a meghallgatással eleinte bizalmatlan résztvevő a visszajelző körben azt mondta nevetve, hogy

Sőt, megkönnyebbült.

Bízom benne, hogy ha egyelőre Te is bizalmatlan vagy, akkor ez a kis történet segít, hogy Te is jelentkezz valamilyen programra, Te is kipróbáld a Páros meghallgatást, a Támogató csoportot.

Nyűgös voltam ma délelőtt. Megcsináltam egy csomó mindent, majd végre bekuckóztam a kanapéra horgolni. Jön a kicsi, hogy ő tejet kér, hozza az üvegét. Feltápászkodom, töltök neki, majd vissza a takaró alá. A következő pillanatban jön, hogy ez romlott. Na ne, nekem ehhez most nincs kedvem. Ezt meg is mondtam neki. Aztán csak feltápászkodtam újra. Nem volt romlott a tej, csak nem mostam ki előtte az üveget, azt hittem reggel már kapott bele, de nem, még az esti volt belerohadva. Ahogy sikálom az alkatrészeket, arra gondolok, hogy miért kell egy 5 éves gyerekkel még ezt csinálni, miért nem iszik (mindig) pohárból.

Aztán egyszer csak beugrik: most komolyan, ennyit nem tudok megtenni azért, akit szeretek? Nem olyan nagy cucc. Miért ne ihatna 5 évesen ilyen csőrös pohárból, ha abból szeret? Mindenkinek vannak ilyen nünükéi. Nekem is. Miért nem volt kedvem ezt megcsinálni neki?

Azért, mert itt a hétvége, elvileg a pihenés ideje, meg csinálhatnánk valamit együtt, de már megint egy csomó feladat tornyosul felém. 10 órára már totál el is fáradtam.

Mert reggel a fogmosásnál kiesett egy nemrég elkészült tömésem. Az egy dolog, hogy kellemetlen, de már egyből azon is pörögtem, hogy mikor lesz időm elmenni megcsináltatni, vagy egyáltalán időpontot kérni. És hogy megcsinálják-e garanciában, vagy megint fizetnem kell érte.

A szürke esős idő nagyon elrontja a kedvemet, ráadásul most nagyon hirtelen ért véget a nyár. Évek óta kimarad a kedvenc időszakom, a késő tavasz, erre most már a kora ősz is eltűnt.

Szóval rájöttem, hogy a kelletlenségnek semmi köze a gyerek kéréséhez, az nem volt túlságosan nagy, vagy lehetetlen. Sokkal inkább az időhiányhoz, kimerültséghez, az anyagiak miatti szorongáshoz, és az időjárás miatti rosszkedvhez. Mindezt végiggondolva már jókedvűen, szeretettel vittem be neki a tejet.

Tudjátok mi segít ilyenkor? Ha mindezt a nyűglődést meg tudjuk osztani valakivel. Aki meghallgatja, megérti, elfogadja, hogy most így érezzük magunkat. És ha mi is meghallgatunk másokat, hogy nekik is hasonlóan nehéz. Talán hihetetlen, de sok éves tapasztalatom bizonyítja, hogy ez tényleg így van!

Ha szeretnéd ezt Te is kipróbálni, megtapasztalni, szeretettel várlak csoportjaimba, különösen a személyes támogató csoportok alkalmasak arra, hogy igazán mélyen tudjunk dolgozni az érzéseinkkel.