Tudtátok, hogy rendszeresen tartok Gyömrőn személyes támogató csoportokat?
A legutóbbi alkalommal, amikor az én „köröm” volt, a meghallgatás végén azt a kihozó kérdést kaptam (egy olyan kérdés, ami segít visszahozni a jelenbe, segít bekapcsolni a gondolkodó agyunkat), hogy mondjak dolgokat, amik aranyból vannak. Felsoroltam párat, eleinte tipikus dolgokat, mint ékszer. Aztán a végére eszembe jutott a kintsugi. A nevére akkor nem emlékeztem, de azóta utánanéztem. Ez egy japán technika, a törött edényeket aranyporral kevert anyaggal ragasztják össze. Úgy próbáltam elmagyarázni a többieknek, akik még nem hallottak erről, hogy valami olyasmi filozófia van mögötte – mert a japánoknál ugye mindig van valami különleges filozófiai jelentés is – hogy egy tönkrement, törött tárgyat nem dobnak ki, hanem úgy javítják meg, hogy valami szebb lesz belőle.
Az egyik csodás résztvevő erre azt mondta, hogy ez milyen szép szimbólum. És tényleg, mármint a mi csoportunkra nézve. Arra az önismereti munkára, és a támogatásra, amit egymásnak adunk. Nagyon sokan hordozunk a gyerekkorunkból különféle sérüléseket – sőt, megkockáztatom, mindannyian. Emiatt gyakran úgy érezzük, hogy valami nincsen rendben velünk. Nem vagyunk elég jók, nem vagyunk elég szépek. Nem úgy reagálunk dolgokra, ahogy kellene, nem azt az életet éljük, amit szeretnénk. A sok-sok önismereti munka, és gyógyulás nem teszi meg nem történtté a múlt nehéz eseményeit, és talán a nyomuk is örökre ott marad valamilyen formában. Mégis, még lehetünk olyan gyönyörűek, mint ez a tál a képen.
Ha szeretnéd ezt kipróbálni, itt találod a következő időpontokat, szeretettel várlak!
