Nyűgös voltam ma délelőtt. Megcsináltam egy csomó mindent, majd végre bekuckóztam a kanapéra horgolni. Jön a kicsi, hogy ő tejet kér, hozza az üvegét. Feltápászkodom, töltök neki, majd vissza a takaró alá. A következő pillanatban jön, hogy ez romlott. Na ne, nekem ehhez most nincs kedvem. Ezt meg is mondtam neki. Aztán csak feltápászkodtam újra. Nem volt romlott a tej, csak nem mostam ki előtte az üveget, azt hittem reggel már kapott bele, de nem, még az esti volt belerohadva. Ahogy sikálom az alkatrészeket, arra gondolok, hogy miért kell egy 5 éves gyerekkel még ezt csinálni, miért nem iszik (mindig) pohárból.
Aztán egyszer csak beugrik: most komolyan, ennyit nem tudok megtenni azért, akit szeretek? Nem olyan nagy cucc. Miért ne ihatna 5 évesen ilyen csőrös pohárból, ha abból szeret? Mindenkinek vannak ilyen nünükéi. Nekem is. Miért nem volt kedvem ezt megcsinálni neki?
Azért, mert itt a hétvége, elvileg a pihenés ideje, meg csinálhatnánk valamit együtt, de már megint egy csomó feladat tornyosul felém. 10 órára már totál el is fáradtam.
Mert reggel a fogmosásnál kiesett egy nemrég elkészült tömésem. Az egy dolog, hogy kellemetlen, de már egyből azon is pörögtem, hogy mikor lesz időm elmenni megcsináltatni, vagy egyáltalán időpontot kérni. És hogy megcsinálják-e garanciában, vagy megint fizetnem kell érte.
A szürke esős idő nagyon elrontja a kedvemet, ráadásul most nagyon hirtelen ért véget a nyár. Évek óta kimarad a kedvenc időszakom, a késő tavasz, erre most már a kora ősz is eltűnt.
Szóval rájöttem, hogy a kelletlenségnek semmi köze a gyerek kéréséhez, az nem volt túlságosan nagy, vagy lehetetlen. Sokkal inkább az időhiányhoz, kimerültséghez, az anyagiak miatti szorongáshoz, és az időjárás miatti rosszkedvhez. Mindezt végiggondolva már jókedvűen, szeretettel vittem be neki a tejet.
Tudjátok mi segít ilyenkor? Ha mindezt a nyűglődést meg tudjuk osztani valakivel. Aki meghallgatja, megérti, elfogadja, hogy most így érezzük magunkat. És ha mi is meghallgatunk másokat, hogy nekik is hasonlóan nehéz. Talán hihetetlen, de sok éves tapasztalatom bizonyítja, hogy ez tényleg így van! Ha szeretnéd ezt Te is kipróbálni, megtapasztalni, szeretettel várlak csoportjaimba, különösen a személyes támogató csoportok alkalmasak arra, hogy igazán mélyen tudjunk dolgozni az érzéseinkkel.
