Szülőként gyakran kerülünk olyan helyzetbe, hogy mások megkérdőjelezik szülői kompetenciánkat, döntéseinket. Onnantól kezdve, hogy hol, és milyen módon szeretnénk szülni, vagy talán még korábban. Hogyan neveljük, hogyan gondoskodunk róla. Miért (nem) adtál rá sapkát, miért (nem) alszotok együtt, miért (nem) engeded, hogy tévét nézzen? Aztán kifejezetten a gyerekünket is érheti bántás, akár olyan helyekről is, ahonnan a legkevésbé számítunk rá. Ilyenkor olyan jó lenne asszertíven fellépni, de sokszor 2 szélsőség között ingadozunk: lefagyunk, és nem szólunk, nem teszünk semmit, vagy olyan stílusban osztjuk ki a másikat, amit aztán később szégyellünk, és többnyire nem viszi előre az illetővel a kapcsolatunkat.
Én hosszú utat jártam be ezzel kapcsolatban, úgy érzem sokat fejlődtem. A gyerekek iskolájával falat mászni voltunk, és egyszer csak megjelent egy nő, hogy tanácsokat osszon. Tulajdonképpen kedves volt, de mindannyian túlságosan tolakodónak éreztük. Meg akarta igazítani a gyerekek beülőjét, és a ruháját. Én ugrásra kész állapotban figyelni kezdtem, hogy kell-e beavatkozni. Szerencsére aztán ő is érzékelte, hogy valószínűleg túllépett egy határt, és megkérdezte az egyik gyereket, hogy megengedi-e, hogy megigazítsa a ruháját, mire ő mondta, hogy nem. Ha ez nem történt volna meg, már készítettem magam, hogy odalépjek: Köszönjük, de ő ezt most nem szeretné, megoldjuk. Illetve ha kiakadt volna a gyerekek reakcióján, akkor azt mondtam volna, hogy ezek a gyerekek nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy valaki csak úgy kérdés nélkül hozzájuk nyúljon.
Van egy eszköz, amit én évek óta használok arra, hogy ezek a helyzetek egyre jobban menjenek, ez pedig a Páros meghallgatás. Felidézhetjük azokat a helyzeteket, amikor nem tudtunk jól kiállni magunkért. Érdemes megkeresni a legkorábbi emlékeinket ezzel kapcsolatban. És aztán kimondani, megtenni, amit akkor nem tudtunk. Vagy egyszerűen csak a testünkkel, a hangunkkal, egy határozottan kimondott “NEM”-mel jelezni a határainkat. Ha ezt rendszeresen gyakoroljuk, egyre több helyzetben sikerül majd asszertívan fellépni, képviselni az érdekeinket, meghúzni a határainkat.
