A büntetésről igazából már régóta tudjuk, hogy nem hatékony (és ez csak az egyik gond vele), ezt valószínűleg tapasztaltátok is, ha próbálkoztatok vele, mégis nehéz lehet valami más találni helyette. Összeszedtem a képre néhány helyzetet, amire a reakciónk szerintem mikor büntetés, és mikor nem büntetés. Lehet, hogy a következmény ugyanaz: hazamegyünk a játszótérről, kimarad az esti mese, vagy elvesszük a telefonját. Az üzenet és a hatás mégis egészen más lehet.
Fontos! Ezek csak példák, számtalan módon dönthetünk egy-egy helyzetben.
Ha például a gyerekünk a játszótéren folyton piszkálódik, elveszi a másik játékát, lökdösődik, ennek valamilyen módon mindenképpen határt kell szabni. Dönthetünk úgy, hogy megfogjuk a kezét, megakadályozzuk a piszkálódást és aztán meghallgatjuk a sírását, ami jó eséllyel következni fog a határszabásunk nyomán. Dönthetünk úgy, hogy inkább hazamegyünk, mert nem szeretnénk balhét mindenki szeme láttára (ez persze nem feltétlenül megúszható), és akár még olyan megoldást is választhatunk, hogy azt mondjuk a gyereknek, hogy gyere, most inkább elmegyünk fagyizni.
A második példában: dönthetünk úgy, hogy mégis olvasunk mesét, hiába van késő, nem akarunk lemondani ezekről az értékes kapcsolódós pillanatokról.
Ha nem büntetés-jutalmazás keretben gondolkodunk, nem kell attól félnünk, hogy ezekkel a döntésekkel megerősítünk valamilyen rossz viselkedést.
Fontos még, hogy ha a második oszlopban található reakciók közül választunk, akkor attól a gyerek nem feltétlenül lesz egyből együttműködő. Sőt! Nagy valószínűséggel dacol, kiakad, hisztizik majd. Ez nem baj! Ilyenkor pont erre van szüksége, hogy megszabadulhasson a feszültségeitől. Ez után tud majd együttműködő lenni, és lehet, hogy végül például maradhatunk is a játszótéren, mert ez után gond nélkül tud játszani a többi gyerekkel.
Néha nehéz lehet eldönteni, hogy egy-egy mondatunk, reakciónk büntetésnek számít-e. A kulcs nem is a konkrét szavakban van, hanem hogy hogyan mondjuk, és hogy mi a szándékunk. A gyerek viselkedésének a kontrollja, hogy ebből a következményből tanulja meg, hogy rosszat csinált, vagy pedig az, hogy mindenki számára elfogadhatóan megoldjunk egy helyzetet, és ne hagyjuk magára a gyereket a rossz érzéseivel, nehézségeivel. Előbbi esetben hiába tűnik a „rosszalkodás” természetes következményének, hogy hazamegyünk, attól az még büntetés, és nem fogunk célt érni vele. Utóbbi esetben számíthatunk arra, hogy a gyerekünk tud jó döntéseket hozni, de azt is fontos tudni, hogy ehhez újra és újra a mi segítségünkre van szüksége. Hiszen a gondolkodó agya még fejletlen, és könnyen elárasztják a rossz érzések.
Ha szeretnéd elsajátítani ezt a partnerségen és kapcsolódáson alapuló szemléletet, aminek a segítségével a nehéz helyzetekből is a lehető legjobbat tudjuk kihozni, szeretettel várlak a programjaimon. Leginkább a 6 és 12 alkalmas tanfolyamok alkalmasak arra, hogy valóban be is épüljön a mindennapokba ennek a szemléletnek a használata.
