Lelepleződött hát a húsvéti nyúl is nálunk. Egy kicsit tovább próbáltam ellenállni a kérdésáradatnak, mint a Mikulás esetében, mert mégiscsak ott motoszkált bennem, hogy mi van, ha igazából csak én akarom túl korán, hogy tudja, az igazságot, de neki még valójában a csodára van szüksége. De hiába dobtam vissza a labdát, vagy tettem kitérő válaszokat, kisfiam rám szólt, hogy most már mondjam meg az igazat. És akkor megmondtam, hogy igen, az ajándékokat én rejtettem el, azt játszottam, hogy én vagyok a nyuszi. A fiamnak még ez is épp elég csodálatos volt, hogy hogyan rejtettem el az ajándékokat úgy, hogy ő nem vette észre. És nagyon örült nekik. Ami most elgondolkodtatott ennek kapcsán, az az, hogy a gyerekek valahogy tudják, hogy mi min dolgozunk, ebben az esetben én most éppen az igazság-hazugság témáján. Egy másik esetben pszichológusként, járt hozzám egy kisfiú, aki agresszívvé vált a búcsúzáskor. Miközben próbáltam szeretetteljes határt szabni, megakadályozni, hogy bántson, de közben éreztetni vele, hogy értem és elfogadom az érzéseit, valamint hogy jó volt vele játszani és legközelebb is örömmel várom, arra gondoltam, hogy ez rettenetesen nehéz lenne, ha a saját fiam viselkedne velem így. És láss csodát, amikor hazamentem, a fiam egy rosszul sikerült helyzetmegoldásom után olyan agresszíven kezdett viselkedni és olyan csúnya dolgokat mondott nekem, mint azelőtt soha (és azóta sem). Rákényszerített, hogy szembenézzek ezzel a félelemmel. És nem állítom, hogy túl jól sikerült, de a végén kibékültünk és újra tudtunk kapcsolódni.

Nemsokára itt a Húsvét, és talán sokatok fejében megfordult, hogy mit fogtok válaszolni, ha a gyerekek rákérdeznek, hogy tényleg létezik-e a húsvéti nyuszi. Nálunk a Mikulás tavaly már lelepleződött. Sokat olvastam arról, hogy milyen fontos a gyerekeknek a varázslat, és az a jó, ha minél tovább hisznek ezekben a csodálatos lényekben. Én ezzel az elképzeléssel nem igazán tudtam azonosulni, főleg úgy, hogy manapság a szülőknek komoly hazugságokba kell keveredniük, ha a gyerek mondjuk a sok utcai mikulás, vagy egy rosszul sikerült óvodai mikulásünnepség kapcsán gyanakodni kezd, de még szeretnék fenntartani a látszatot. A Karácsony eleve olyan ünnep nálunk, amikor egymást ajándékozzuk meg, az a koncepció viszont tetszett, hogy a Mikulás csak a gyerekekért van, ilyenkor csak ők kapnak ajándékot. Így hát mi is elalvás után becsempésztük az ajándékot a csizmába (vagy mellé), és reggel csodálkozva láttuk mi is, hogy a Mikulás mit hagyott ott a gyerekeknek.

Tavaly viszont a kisfiam gyanút fogott, kérdezgetni kezdte, hogy ki hozta az ajándékokat, tényleg a Mikulás hozta-e őket. Először próbáltuk megúszni a válaszadást, és visszadobtuk a kérdést, hogy ő vajon mit gondol. Azt mondta, hogy ezen a könyvön vonalkód van, a Mikulás pedig nem boltban vásárolna. Ki lehetett volna erre találni valami többé-kevésbé elfogadható választ, de inkább azt választottuk, hogy elmondjuk az igazat: az ajándékokat mi vásároltuk és mi rejtettük el. Ő pedig erre nemhogy összeomlott, hanem kifejezetten örült, hogy végre tisztázódott a rejtély. A többi gyereknek pedig nem árulta el, hogy ő már tudja ezt, pedig nem is kértük kifejezetten erre. Az alábbi történetben egy zseniális megoldást olvashattok erre a problémára: ebben a családban az a szokás, hogy az apuka öltözik be Mikulásnak. Amikor a gyerekek rákérdeztek, hogy tényleg létezik-e a Mikulás, az anyuka nem szeretett volna hazudni, viszont szerette volna, ha megmarad az ünnep játékossága. Ezért azt mondta nekik, hogy nincsen Mikulás, viszont sok apuka beöltözik, hogy a gyerekek örüljenek és az ő apukájuk is ilyen. És megkérte a gyerekeket, hogy az apukájuk kedvéért játsszák el, hogy még mindig azt gondolják, hogy ő a Mikulás. A gyerekek ennek örömmel eleget tettek és az ünnep azóta is így zajlik náluk. 

http://www.handinhandparenting.org/2011/12/the-bumbling-santa/

Update: a fiam nagyjából két év után újra hinni kezdett a Mikulásban 🙂 Még az sem ingatta meg, hogy megnézett egy videót arról, hogy a Mikulás miért nem létezhet. Most éppen erre van szüksége, és én nem győzködöm.