A Kapcsolódó Nevelés magyarországi történetének a hajnalán, amikor Egry Zsuzsi elkezdte maga köré gyűjteni az önkénteseket, volt a csapatunkban egy anyuka, aki a társaival együtt megpróbált létrehozni egy működő kisközösséget. Egy olyasmit, amiről mindig beszélünk, hogy az lenne az ember számára normális, a szülőség így lenne élhető, élvezhető. Egyszer meglátogattuk, és felfigyeltem arra, hogy ő hogyan viszonyul a gyereke alvásához, altatásához. Jöttünk-mentünk, közben a gyerekek is természetes módon ott voltak körülöttünk. Amikor a kisebbik gyereke elfáradt – 1,5-2 év körül lehetett, felvette a hátára, és csináltuk tovább a dolgunkat. Ő volt, hogy egyszer csak eközben elaludt. Aztán felébredt. Aztán később megint elaludt. Az anyukája nem sétálgatott vele, nem rázogatta, nem énekelt, egyszerűen élte tovább a felnőtt életét, velünk. Akkor arra gondoltam, hogy ennek valahogy így kéne lennie, és biztos voltak idők, és helyek, amikor ez volt a természetes, talán még most is vannak.

De ahogy mi most élünk, az nagyon más. Amikor én a lakótelepi lakás folyosóján járkáltam fel-alá a gyerekkel a hátamon, hogy aludjon el végre, közben ebédelve, hogy az értékes alvásidőt ne kelljen evésre se használnom, az nagyon más volt. Amikor a harmadik gyerekem születése után 1 nappal sétálgattam vele a kivilágított kórházi folyosón, hogy aludjon el végre, és arra gondoltam, hogy hogy lehet, hogy ebben a helyzetben totálisan egyedül vagyok, az nagyon más volt.

Sajnos ezt a fent leírt ideális állapotot jelen életkörülményeink között nem tudjuk létrehozni. Az altatás egy program lett, amiről gyereknevelési könyvek százai íródtak már, hogyan kell csinálni. A csodamódszer nyilván egyikben sincs benne, hiszen akkor a többit nem lehetne eladni, és felesleges lenne több ilyen könyvet írni.

Ennek a helyzetnek ideális megoldása egyszerűen nincsen. De van segítség, vannak eszközök, amivel tudunk segíteni a gyerekünknek, hogy könnyebben elaludjon, és magunknak is, hogy ne feszüljünk rá annyira erre a témára. Az, hogy éppen mi a legjobb megoldás, az helyzetről helyzetre, családról családra más lehet – az elmúlt 14 évben nálunk is számtalan variáció volt az alvásra, altatásra. Ha szeretnél az altatáshoz tippeket, támogatást, nézd meg, hogy van-e most a programok között olyan, ami erről szól, vagy foglalj időpontot egyéni konzultációra.

Amikor az első gyerekem még baba volt, elég nehéz ügy volt az altatása. Pontosabban teljesen el voltam veszve ezzel az egésszel, igazából nem is tudtam, hogy mikor álmos, mikor kéne aludnia, és hogyan altassam al. Az „altatás” valójában úgy nézett ki, hogy amikor elkezdett nyűgösködni, akkor én minden módon próbáltam megnyugtatni. Séta, ringatás, rázogatás, hinta, éneklés. Ismeritek a módszereket… Aztán általában valahogy nagy nehezen elaludt.

Aztán volt olyan másfél éves kora körül egy nehéz időszak az éjszakai alvásával kapcsolatban. Akkor már nem szopizott éjjel, viszont tejet, vagy vizet kért, kb. 5x. (Tudom, van akinek ez is álom szám.) Akkor éppen nem is mellettünk aludt, szóval ennyiszer battyogtunk át hozzá, üveg megtölt, odaadtuk neki, megitta, elaludt. Persze ettől a sok ivástól sokat is pisilt, nehezen találtuk meg azt a pelenkát, ami bírta reggelig. Akkor olvastam egy könyvet, ami azt javasolta, hogy készítsünk részletes jegyzeteket, amiből kiderülhet, hogy pontosan mi baja lehet a gyereknek, mi miatt kel ilyen sokszor. Oda volt készítve a papír az ágya mellé, de egyszerűen annyira zombik voltunk a keléseknél, hogy egyetlen célunk volt: minél előbb valahogy aludjon vissza és mi zuhanhassunk vissza az ágyba. Semmi nem jött ki ezekből a megfigyelésekből, semmire nem jöttünk rá.

Hú, de keveset tudtam még akkor arról, hogy mire van szüksége igazából egy babának, egy gyereknek! Aztán megismertem a Kapcsolódó Nevelést! A második gyerekemmel már sokkal simább ügy volt például az éjszakai szopiról való leszoktatás. Vagy amikor elkezdett nyúlni az esti rutin. A harmadik gyerekemmel aztán végképp sokkal kevesebb ilyen jellegű probléma volt, persze ez biztosan személyiségfüggő is.

Ami segít: annak ismerete, hogy miért is nem tud a gyerek elaludni, és ez valójában pofon egyszerű, nem kell éjszakákon át nyomozómunkát folytatnunk, hogy mi lehet a pontos ok. Feszültségek, rossz érzések akadályozzák abban, hogy el tudjon lazulni. A Kapcsolódó Nevelés eszközei pedig segítenek ezt a feszültséget oldani.

A másik ami fontos: a rugalmasság. Bármilyen megoldás ér, ami Nektek beválik! Emlékszem eleinte rosszul éreztem magam amiatt, hogy a 6 hónapos gyerekünk a szülői ágy mellett aludt egy szivacson. A babaöbölbe már nem fért be, az ágyunkba se igazán, féltem, hogy leesik. Én mentem le hozzá, amikor arra volt szüksége. Egy ideig így voltak nekünk élhetőek az éjszakák. Aztán persze megint jött más.

Nem kell már az elején életre szóló rutinokat kialakítani, miért is kellene? Te tudod a legjobban, hogy mi a jó Nektek, és ez folyamatosan változni fog. Ha el vagy most akadva ezzel, nézd meg a programok között, hogy van-e most ilyen témájú, vagy foglalj időpontot egyéni konzultációra.