Ha Lőrinc lenne az egyetlen gyerekem, lehet, hogy azt gondolnám, hogy a babák számára természetes a 3-4 óránkénti etetési rend, hiszen maguktól is erre állnak be. És hogy a babakocsi felesleges találmány, legfeljebb az akaratukat megtörve lehet a babákat beleszoktatni. Ha Villő lenne az egyetlen gyerekem, lehet, hogy azt gondolnám, hogy a babák imádják magukban nézegetni a fejük fölötti bigyókat, nem kell őket ebben megzavarni és még a vécére is magunkkal vinni őket. És hogy kiságyra 1 éves korig semmi szükség, addig úgyis csak az anyukájuk mellett, vagy rájuk kötözve tudnak nyugodtan aludni. Ha Regő lenne az egyetlen gyerekem, akkor lehet, hogy azt gondolnám, hogy a babák imádnak babakocsiból nézelődni, nem kell őket magunkra kötözve hurcibálni, így nem tudnak rendesen mozogni és nem is látnak rendesen. És hogy a pépes ételekkel egyáltalán nem tudnak mit kezdeni, és a darabos étellel is hónapokig csak ismerkednek.
De mivel 3 gyerekem van, tudom, hogy a babák igényei változatosak lehetnek. 3 gyerek még mindig borzasztó kicsi minta ahhoz, hogy általánosságokat fogalmazzak meg, de néhány egyetemes igényt azért megkockáztatok feltételezni: a babáknak (gyerekeknek) olyan szülőkre van szükségük, akik rendszeres segítséget és támogatást kapnak a szülőséghez. Nem, nem a jótanácsokra és a kritikákra gondolok, hanem arra, hogy megbíznak bennük, hogy a gyereküknek a legjobbat akarják, és ezért nem érzik, hogy folyton magyarázkodni kell a döntéseikért, és ezért eléggé magabiztosak ahhoz, hogy tudják, ha hibáznak is, képesek fejlődni és jó úton járnak. A többi már jön szinte magától.
