Láttad a szüleidet pihenni, lazítani, szórakozni? Bizony ez is befolyásolja, hogy mi hogyan tekintünk ezekre a dolgokra, és mennyire tudjuk ezeket megengedni magunknak.
Egy olyan kultúrában élünk, ahol fáradtnak, kizsigereltnek lenni szinte státusszimbólum. Hogy vagy? Fáradtan. Jól, csak fáradt vagyok. Bevallom, én is sokszor válaszolom ezt. Ha nem vagyunk fáradtak, talán nem dolgoztunk eleget. Ez természetesen nem a mi hibánk! Folyamatosan azt az üzenetet kapjuk, hogy csak akkor vagyunk értékesek, ha letettünk valamit az asztalra. Vagy ha egyenesen mi vagyunk a legjobbak valamiben.
A minap több helyen is szembejött velem egy idézet, amivel mélységesen egyetértek, a lényege valami ilyesmi: ne az emberektől várjuk el, hogy gondoskodjanak magukról, hogy el tudják viselni a társadalmi igazságtalanságokat. A rendszer rossz, egyenlőtlen, igazságtalan. Számtalan elnyomott, nem meghallott kisebbség van, és az egyik ilyen csoport a szülők. Nem kapjuk meg a megfelelő támogatást ehhez a nagyon fontos, és nagyon megterhelő munkához. És szépen mi magunk is elhittük, hogy ennek így kell lennie. Mindent IS bírni kell, úgy hogy közben rólunk senki nem gondoskodik, és azt sem tanultuk meg, hogy magunkról hogyan kell gondoskodni.
De amíg a rendszert nem tudjuk egyik napról a másikra megváltoztatni, támogatással képesek lehetünk egy picit másképp gondolkodni erről, és jobban megengedni magunknak, hogy időnként kiszálljunk a mókuskerékből. Hogy gyerekek mellett is merjünk gondoskodni a saját szükségleteinkről, merjük kimondani, hogy nehéz, merjünk segítséget kérni.
Persze ez sem megy egyik napról a másikra, sok-sok támogatás, és sok gyakorlás kell hozzá. Ha elindulnál ezen az úton, szeretettel várlak csoportos programjaimra, vagy egyéni konzultációra!
