Jelentem a gyerekeim a nagykönyv szerint működnek! 😀
Tegnap a lányomnál megvolt az óriás kiborulás, amikor a családi karácsonyozásból haza kellett indulni. Részben volt aktuális oka is, mert az unokatesójával sajnos nagyon ritkán tud találkozni. De a hangszínből lehetett sejteni, hogy itt más is van. Ez itt bizony a felgyülemlett stressz kidolgozása. Szerencsére számítottam rá, és elég jól is voltam ahhoz, hogy az apukájával felváltva meg tudjuk hallgatni. Aztán amikor kezdett megnyugodni, egy pici viccelődéssel már el tudtunk indulni, aztán ahogy lenni szokott, az autóban már minden rendben volt. Otthon pedig játszottunk négyen az új játékokkal, végre, nagyon hiányzott már ez. A fiam még előző nap este borult ki azon, hogy valamin nagyon nem tudott megegyezni a húgával. Akkor is, amellett, hogy a végén már kezdtem elveszíteni a türelmemet, mert nagyon késő volt, és szerettem volna, ha kialusszák magukat, mert még mindig kicsit betegek, tudtam arra is gondolni, hogy azért milyen jól megfogalmazzák egymásnak az érzéseiket, sérelmeiket.
És hogy sikerült ilyen viszonylag nyugodtnak maradnom? Szerintem amiatt, hogy az utóbbi hetekben többször sírtam és dühöngtem azon, hogy mennyire nem úgy alakul idén az adventi időszak, ahogy szeretném, mindennel csúszunk, a gyerekek is megbetegedtek. Páros meghallgatásban, és a férjemnek is. Karácsony előtt 2 nappal egy óriáskiborulás után egészen lenyugodtam, és végül elkészült minden időben, amit fontosnak tartottam. A végső megnyugvás mondjuk akkor jött el, amikor készen lettem a pusheen párnákkal – ezeket mindenképpen szerettem volna elkészíteni, mert nagyon vágytak rá, de túl drágának találtam, megvenni nem akartam, és megígértem, hogy megvarrom. Viszont varrni nem igazán tudok, és izgultam, hogy sikerül-e. Végül nagyon örültek neki, és minden másnak, és ahhoz képest, hogy mennyire nem úgy sikerült most a készülődés, ahogy szerettem volna, maga a Karácsony végül mindennel együtt mégis szuper lett.
