Babával otthon

12 évvel ezelőtt, amikor megszületett a legnagyobb gyerekem, alig vártam, hogy újra mehessek valamit sportolni. Az első szülés után még gyorsan regenerálódtam, 4 hét után el is mentünk az első baba-mama jógára. Nagyon jó volt kimozdulni, és visszanyerni a testem feletti kontrollt. Akkor még nem tudtam, hogy volt még egy fontos dolog, ami miatt szükségem volt ezekre a programokra.

A fiam az órák alatt általában nyugodt, jókedvű volt, de előfordult, hogy sírni kezdett. Ilyenkor persze abbahagytam a tornát, és próbáltam valahogy megnyugtatni. Emlékszem, hogy a tanár sajnálkozott, hogy én így kimaradok ezekből a gyakorlatokból. Én pedig úgy éreztem, hogy semmi ok a sajnálkozásra, inkább itt sírjon, mint otthon. Valahogy ott elviselhetőbb volt számomra. Amikor megismerkedtem a Kapcsolódó Neveléssel, akkor tudtam meg, hogy ennek mi az oka: felnőttként is elemi szükségletünk a kapcsolódás. Ha egyedül vagyunk, könnyebben esünk pánikba, ha valamilyen nehéz helyzettel szembesülünk. Friss anyukaként ha sír a gyerekünk, az gyakran mindenféle nehéz érzéseket kelt bennünk. Különösen, ha nem tudunk rájönni, hogy miért sír, és nem tudjuk megnyugtatni. Ezt az állapotunkat pedig érzékeli a baba, és még inkább nem tud megnyugodni. Egyedül otthon a pár hónapos babával gyakran éreztem magam tehetetlennek, amikor sírt. Akármit csináltam, persze egyre kétségbeesetten, nem segített. Ott, a jógaórán egy egészen más állapotban voltam. Kedves, gondoskodó felnőttek voltak körülöttem, így a babám sírására nyugodtan tudtam reagálni, és így ő is hamarabb megnyugodott.

Később tudtam meg azt is, hogy a sírás is egy szükséglet, ami szintén születésünktől fogva jelen van. Hogy ha mindent lecsekkoltam, nem éhes, nem fázik, nem fáj semmije, stb. akkor valószínűleg éppen a sírásra van szüksége, nekem pedig az a dolgom, hogy a karomban tartva csak meghallgassam, amit a sírással szeretne elmondani nekem. Ezt úgy igazán csak a harmadik gyerekemmel sikerült megvalósítani, és én hiszem, hogy ennek is köszönhető, hogy ő a „legkönnyebb” gyerekem.

A programjainkra általában azt kérjük, hogy egyedül gyertek, gyerek nélkül, de ha pici babával, totyogóval vagy otthon, akkor ezt gyakran nagyon nehéz megszervezni. (Online formában inkább neked zavaró, ha veled van a babád, de volt már rá több példa, amikor ez jól működött.) Érdemes energiát tenni abba, hogyan tudnád mégis megoldani, és ha végképp nem megy, időnként hirdetek kifejezetten picivel látogatható programokat, nézd meg, hogy most van-e ilyen, ha nincs keress meg, hogy szervezzünk egyet, illetve jöhetsz egyéni konzultációra is. Ha úgy érzed, hogy tudsz egyedül is tanulni, szeretettel ajánlom ezt a cikk és videógyűjteményt.