A kamaszok gyakran olyanok, mintha a világ összes szabadsága nem lenne elég nekik. Ha elmehet élete első házibulijába, ki van akadva, hogy de miért kell 10-re hazajönni, miért nem maradhat éjfélig. Ha megengeded, hogy piercingje legyen ki van akadva, hogy fültágító miért nem. Ha kap egy új telefont, ki van akadva, hogy miért nem a legújabb modellt. Ezt nagyon nehéz lehet elviselni, de már sokszor tudom úgy látni, hogy ez van, most ez a dolga, hogy folyton emelje a tétet.
A minap egy érdekes dolgot figyeltem meg ezzel kapcsolatban: ilyenkor nem feltétlen arra van szüksége, hogy még azt is engedd meg, ami miatt balhézik. 12 éves fiam mondta, hogy szeretne a barátaival moziba menni. Még nem volt erre példa, hogy egyedül moziba mentek volna, de egyből beleegyeztem, nem láttam benne semmi kivetnivalót. Aztán megkérdeztem, hogy mit szeretnének megnézni. Kiderült, hogy valami horrorfilmet. Mondtam, hogy na, azt nem. Én engedek neki sok olyan tartalmat, amit a legtöbb szülő valószínűleg nem, mert úgy látom, hogy elbírja, vagy valamiért szüksége van rá. De hogy szülői felügyelet nélkül horrort nézzen szélesvásznon, arra azt éreztem, hogy ez nem való még neki. És úgy láttam, mintha megkönnyebbült volna, hogy nem engedem. Szükségük van rá, hogy megóvjuk őket a rossz döntéseiktől, még ha ezt sokszor nem is a legjobban fogadják. Nehéz lehet persze egyensúlyozni, hogy mi az, ami belefér, mi az ami nem. Ne óvjuk túl őket, ne próbáljuk mindenáron megvédeni őket attól, hogy rossz élményeket szerezzenek. Mert abból is tanulnak, ha valami nem éppen a legjobban sült el.
