Mit jelent az, amikor a gyerek este kiborul, hogy ő ma még nem is számítógépezett?
Nálunk az esti rutin szinte kihagyhatatlan része, hogy a kicsi, lassan 6 éves kiborul, és azt mondogatja, hogy ő ma még nem is számítógépezett. (Esetleg nem eleget.)
Ha felültem volna az ezzel kapcsolatos paravonatra, akkor ilyenkor biztosan megrémülnék, hogy a gyerekem már ilyen kicsinek függő lett, különösen olyan napon, amikor valójában kb. egész nap a gép előtt ült. Én viszont szeretem a kütyüzéssel kapcsolatban ezt az elvet követni:
Kezeld úgy, mint bármi mást.
Mit is jelent ez pontosan? Ha a gyerekem viselkedése estére rugalmatlanná válik, és mondjuk hiába magyarázom neki, hogy de hát tök sokat számítógépeztél ma, és még holnap is egy csomó lehetőséged lesz rá, akkor arra gondolok, hogy most ebben a pillanatban nem tud gondolkodni. Nem tudja meghallani az érveimet, teljesen feleslegesen magyarázok, győzködök. Rossz érzések nyomasztják, elveszítette a kapcsolódás érzését. Nem kell ilyenkor nagy dolgokra gondolni, estére ez elég gyakran megtörténik, ilyen az élet.
A helyzetet ugyanúgy kezelem, mintha azon sírna, hogy még be akarja fejezni a legó építményét, vagy a rajzolást, vagy egyszerűen azon, hogy nem akar még lefeküdni: elmondom, hogy sajnálom, ha nem sikerült ma annyit gépezni, amennyit szeretett volna, de most megyünk aludni. Próbálok hozzá valahogy fizikailag kapcsolódni. Ő ilyenkor általában elszalad, vagy bebújik valahova, hogy nehezen tudjak hozzáférni. De én kitartok. Amikor oldódni kezd, megpróbálkozom valamilyen játékkal. És aztán szép lassan eljutunk oda, hogy bebújik az ágyba, és mesét olvasunk, vagy nézünk. Vagy ha már túl késő van, simán elfogadja, hogy ez ma nem fér bele. (Oké, mostanában még megy a duma a nővérével a sötétben. Ugyanezt csináltam én is a tesómmal, de jó volt!)
Ilyenkor nem az a valódi baj, hogy nem számítógépezett eleget. Akkor miért kiabálja ezt, miért sír ezen? Mert pontosan tudja, hogy nem fogom megengedni, hogy játsszon még. Ez a „tudás” persze nem teljesen tudatos. De amikor a gyerekekben mozognak a rossz érzések, gyakran azért csinálnak, vagy kérnek olyasmit, ami nekünk nem fog tetszeni, hogy szabjunk határt, és ő kiborulhasson. Megszabadulhasson végre a rossz érzésektől, mégpedig úgy, hogy mi közben vele vagyunk.
Szeretnél erről többet tudni? Nézz szét a programjaim között, lesz-e most ezzel kapcsolatos előadás, műhelymunka, vagy érdemes jönnöd a 6 alkalmas alaptanfolyamra, ahol nemcsak a határszabást, hanem minden mást megtanulhatsz.
