Az egyik nehézség abban rejlik, hogy sok félreértés, tévhit kering a gyerekekről, az érzelmek működéséről. Vannak azok, amik már több száz, akár több ezer éve velünk vannak, mint például hogy a gyerekek (emberek) hajlamosak a rosszra, és autoriter eszközökkel kell a viselkedésüket a helyes irányba terelni. Büntetéssel, fenyegetéssel, vagy akár jutalmazással, a helyes viselkedés elvárásával. Bár óriási mennyiségű bizonyíték gyűlt már össze, hogy ezek az eszközök hosszútávon nem hatékonyak, ráadásul a kapcsolatunkat is rombolják, annyira a kultúránk szerves részei, hogy nagyon nehéz megszabadulni tőlük.
Van egy újabb keletű félreértés is a pozitív, partnerségre épülő módszerek elterjedése óta: a gyereket egyszerűen szépen meg kell kérni, hogy csináljon meg, vagy fejezzen be valamit. Kiabálás, fizikai erőszak nélkül. És aztán azt tapasztaljuk, hogy hiába, a gyerek nem csinálja, mi pedig ettől egészen rosszul tudjuk érezni magunkat, és a vége gyakran az, hogy elszakad a cérna, és mégiscsak kiabálunk.
A Kapcsolódó Nevelésben szelíd, vagy szeretetteljes határszabásnak hívjuk azt az eszközt, amivel a gyereket hozzásegítjük ahhoz, hogy együttműködő tudjon lenni. Ez a fogalom nem azt jelenti, hogy szépen, kedves hangom kérem. Azt sem jelenti, hogy meg kell várnom a beleegyezését, vagy hogy a gyerek végül jókedvűen teljesítse a kérésünket. Az eredeti angol kifejezés valójában csak ennyi: Setting Limits, vagyis „Határszabás”. Azért gondoltuk egy kicsit kibővíteni a kifejezést, hogy jelezzük, a hangsúly nem azon van, hogy történjen meg, amit szeretnénk. Hanem azon, hogy a gyereknek segítsünk.
Mert amikor nem működik együtt velünk, akkor abban a pillanatban nem képes. Nem érzi jól magát. Azzal segítünk, ha úgy szabjuk meg a határt, ha közben kapcsolódunk. Kitartunk amellett, hogy a dolognak meg kell történnie, de nem azért, mert tényleg a világ legfontosabb dolga lenne az esti fogmosás. Hanem azért, mert ezáltal lehetőséget teremtünk a gyerekünknek, hogy tiltakozzon, kiboruljon, és megszabaduljon azoktól a rossz érzésektől, amik megakadályozzák abban, hogy tudjon gondolkodni, racionális döntéseket hozni, együttműködni.
Hogy ez pontosan hogyan történik, azt elmagyarázni nagyon nehéz, a legjobban a gyakorlatban sajátítható el. Ha szeretnéd megtanulni, szeretettel várlak a csoportjaimba, vagy egyéni konzultációra.
