Posted on Hozzászólás most!

Osztozkodás ebédnél

Testvérek között gyakran nehézkes az osztozkodás, amit nekünk meg sokszor azért nehéz menedzselni, mert olyan nevetségesnek, feleslegesnek tűnik ekkora ügyet csinálni olyasmiből, amit egyszerűen meg lehetne oldani. A balhé viszont valójában nem a tárgyak miatt tör ki, az csak egy ürügy, inkább az az érzés húzódik meg mögötte, hogy már megint osztozkodni kell valamin – alapvetően azon a szűkös erőforráson, ami a szülők figyelme.

A megoldás tehát többnyire az érzések elfogadásában rejlik, és a bizalomban, hogy előbb-utóbb meg fogjuk oldani együtt a helyzetet. Több év Kapcsolódó Nevelés után már ilyen is elő tud fordulni:

Maradék volt ebédre: húsgolyó, töltött csirke, és barackleves. A fiam (8) húsgolyót választott, a lányom (6) levest, de amikor meglátta a bátyja tányérján a húsgolyót a szószokkal, közölte, hogy leves után ő is kér olyat. Csakhogy már kiadagoltam a fiamnak mind a 6 darabot, ami még maradt, ami így is elég kevéske volt. Megkérdeztem azért, hogy esetleg adna-e belőle a testvérének.

Nem akart adni, a lányom pedig ragaszkodott hozzá, hogy úgy lenne igazságos, ha elfeleznék. Én először csak annyit mondtam, hogy van még töltött csirke, ha éhesek maradtak, még ehetnek azt is. A fiam közölte, hogy azt nem szereti, semmilyen töltött dolgot nem szeret (ami egyébként nem igaz, úgyhogy ez világosan mutatta, hogy nem igazán akar adni az ételéből).

Egy darabig vártam, hogy mi lesz ebből, hogyan tudnak megegyezni, de eléggé bemerevedtek az álláspontok, úgyhogy gondoltam elmondom az én meglátásomat. Megmutattam a húst, hogy tudok belőle úgy vágni, hogy semmilyen töltelék nincs rajta, és mondtam nekik, hogy igazából azt tartanám igazságosnak, ha a fiam ehetné meg az összes húsgolyót, mivel eredetileg a lányom nem kért. Esetleg egyet adhatna belőle, ha gondolja.

„Legfeljebb kettőt!”- mondta a fiam. Na, erre a válaszra nem számítottam! Megkérdeztem a lányomat, hogy ez elfogadható lenne-e neki – igent mondott. Juhééé! Szépen megették a gombócokat, utána még egy kis töltött húst, majd mentek játszani!

És persze van az a helyzet, amikor még a segítségünkkel sem tudnak megegyezni, ilyenkor lehet szükség a szelíd határszabásra, és a sírásmeghallgatásra.

Ha kérdéseid vannak, szeretnél többet tudni erről a témáról, szeretettel várlak egyéni konzultációra.

Vagy nézd meg, hogy az aktuális programjaim között van-e előadás, vagy műhelymunka, aminek ez a téma a fókusza.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük