A tanév első napján sikerült megtartanom egy hegyibeszédet, amire már régen volt példa…
Nem a gyerekek tanévkezdése miatt, szerencsére az már jó ideje nem para. Hanem magam miatt. A nyári szünet után tegnap volt az első táncórám. A gyerekekkel együtt járunk, és a kicsi (7 éves) az utolsó pillanatban kitalálta, hogy hozná a rollerét, ami eléggé pókhálós volt. Mondtam, hogy majd legközelebb, mert ezt most már nincs idő letakarítani. Lett volna amúgy, azon az 1 percen nem múlt volna semmi. De már nagyon el akartam indulni, odaérni, túlesni az első pillanatokon, amit ezerféleképpen elképzeltem.
Sírva ült be az autóba, én meg betettem a rollert a csomagtartóba, hogy majd letakarítjuk ott, de az most már így nem volt jó, sírt tovább. És akkor belekezdtem: miért most jutott eszedbe, ezerszer szóltam, hogy mikor indulunk, ezer éve járunk, pontosan tudtad, hogy mi fog történni, bla bla bla. Ő meg csak sírt, majd elaludt. Ilyenkor gondoljuk gyakran, hogy ja, ezért volt ilyen rugalmatlan, mert fáradt volt. De nem, amikor megérkeztünk, és felébredt, folytatta a sírást. Addigra már lenyugodva bocsánatot kértem tőle, és letörölgettük a rollert. Szerencsére ezzel helyre is állt a lelki békéje.
Azon gondolkodtam, hogy ha nekem, mint sokat tapasztalt (bár valószínűleg neurodivergens) felnőttnek ekkora para visszatérni egy olyan közösségbe, ahol nem érzem 100% komfortosan magam, akkor milyen lehet ez egy kicsi gyereknek. Nekik még sokkal korlátozottabbak a megküzdő mechanizmusaik, és ha nincs ott egy támogató felnőtt – ami legtöbbször nincs, mert mi nem tudunk a végtelenségig maradni, ott meg 30 gyerekre jut max. 1, akkor cipeli magával egész nap a feszültséget, és aztán haza is viszi. Otthon nyűgös hisztis, nehézkes az esti rutin, aztán másnap kezdődik az egész elölről. Mi meg nagyon hamar belefáradunk az állandó harcba, hogy gyerünk már, haladjunk már, mi bajod van már megint.
A gyerekeknek 2 fő okból nem mennek a rutinfeladatok:
- még nem érti, hogy ez miért fontos, nem képes még egyedül végigcsinálni
- érzelmi akadálya van
Nekünk meg azért nehéz ebben segíteni, mert feszültek vagyunk valami miatt, sokszor az időnyomás az oka, de lehet más is, mint az én fenti példámban.
Ha szeretnél erről többet tudni, nézd meg, hogy tartok-e mostanában a témával kapcsolatos programot. Ha nyögvenyelős a napi rutin, ha minden nehézkes, akkor érdemes 6, vagy 12 alkalmas szülőcsoportba (tanfolyam) jönnöd, mert ott megtanuljuk a Kapcsolódó Nevelés mind az 5 eszközét, amik rendszerben alkalmazva sokat könnyítenek a mindennapokon.
