Nagyon fontos könyvnek gondolom, gyakran szoktam ajánlani. Általában többet foglalkozunk a feltűnő viselkedésproblémákkal, mint agresszió, testvérkonfliktusok, hiszti, csúnya beszéd. Ha a gyerekünk fél, szorong, az sokáig akár észrevétlen is maradhat. A könyvből megérhetjük, hogy mi zajlik a szorongó gyerekben, és rengeteg gyakorlati tippet tartalmaz, hogy hogyan segítsünk.
A szerző maga is szorongó gyerek volt, és most is szorongó felnőttnek tartja magát, akinek sikerült megértenie és kezelnie a szorongását, így már nem akadályozza abban, hogy olyan életet éljen, amilyet szeretne – ez teszi számomra hitelessé a könyvet.
Egy érdekes gyerekkori kísérletével kezdi: kiscsibék szemébe nézett, akik ezt úgy értelmezték, hogy veszélyben vannak, és ledermedtek. A legtovább akkor maradtak ebben az állapotban, amikor egy másik, szintén ledermedt csirke volt mellettük, a legkevesebb ideig pedig akkor, amikor egy másik kiscsibe vidáman szaladgált mellettük. Ezek alapján arra bíztatja a szülőket, hogy legyünk mi a gyerekünk számára a másik csirke, aki nem szorong – ez az, amit mi koregulációnak mondunk: a mi nyugodt idegrendszerünk fogja kisimítani a gyerekét is. Fontos azonban, hogy ez elsőre nem mindig elég, erősen szorongó gyerekek nem biztos, hogy tudják érzékelni a mi nyugodtságunkat. A félelmekkel dolgozni hosszú és nehéz folyamat lehet.
A sok-sok játékötletből csak egyet emelek ki, ez az „Állj – mehet” játék. Amikor muszáj valamit megcsinálni, amitől a gyerek fél, például körömvágás, hajmosás, akkor mi lassan közelítünk mondjuk a körömvágó ollóval, és ha úgy érzi, hogy már túl közel vagyunk, akkor megállíthat, és ő mondja, hogy mikor jöhetünk közelebb.
Ennek az elméleti alapja pedig a következő, ami nekem nagyon sokat segített: „Ha le akarjuk küzdeni a félelmünket, el kell mennünk a határáig, és egy ideig ott maradni. (…) A határ az a hely, ahol félünk, de nem hátrálunk meg – vagy legalábbis teszünk egy aprócska lépést előre.” Leír 4 megküzdési módot, amit akkor alkalmazunk, amikor félelmetes dologgal kerülünk szembe. Ebből 3 hosszútávon nem fog segíteni: elkerülés, elmerülés és fogcsikorgatás. A negyedik, a szembenézés és átérzés az, amivel előbb-utóbb le tudjuk győzni a félelmünket.
Ahhoz, hogy ez sikerüljön – ezt már én teszem hozzá, és a Kapcsolódó Nevelés, nekünk rengeteg támogatásra van szükségünk, hiszen nem olyan egyszerű nyugodtnak maradni, amikor a gyerekünk fél, vagy egyenesen retteg valamitől. Főleg ha ez valami olyasmi, amitől mi is félünk.
Összességében szerintem ez egy alapmű a gyerekkori szorongásokkal kapcsolatban.
