Hogyan veszik rá a játékgyártók a szülőket, hogy januárban is vásároljanak?
Olvastam egy cikket ezzel kapcsolatban, az volt a lényege, hogy a játékgyártók nyilván karácsonykor bonyolítják a legnagyobb forgalmat, utána viszont január-februárban pangás van. Azt találták ki erre a „problémára” (azért teszem idézőjelbe, mert az eszméletlen mértékű decemberi bevétel éves szinten nyilván kompenzálja az év eleji kisebb bevételt), hogy karácsony előtt szuper reklámokkal nagyon vonzóvá tesznek a gyerekek számára egy bizonyos játékot. Ami valójában nyilván semmivel sem jobb, mint a többi, de a gyerekek erre fognak vágyni. A szülők megígérik, hogy megveszik nekik karácsonyra, a boltokban kapni viszont alig lehet, szándékosan. Egy csomó szülő tehát úgy jár, hogy megígérte a gyereknek, de nem tudja beszerezni. Vesz tehát valami mást.
Januárban aztán csodálatos módon tele lesznek a boltok ezzel a vágyott játékkal, a szülők pedig megveszik. Konkrétan el is hangzik tanácsként a játékgyártól oldaláról arra kérdésre, hogy mit tegyen az a szülő, akinek nem jutott ebből a játékból: mondja azt a gyereknek, hogy megteszek mindent, hogy megszerezzem neked, ha nem karácsonyra, akkor később. És mivel a szülő nem akarja megszegni az ígéretét, tényleg megveszi (vagy akár még a karácsonyi időszakban horribilis áron azoktól, akik élelmesek voltak, és többet beszereztek belőle, amikor még elérhető volt).
Zseniális, igaz?
Szedjük szét egy kicsit ezt a sztorit, mit tehetünk szülőként. Először is szerintem nagyon érdemes már kiskoruktól kezdve tanítani őket arra, hogy hogyan is működnek a reklámok, hogyan működik a kapitalizmus. Ettől még persze nem lesznek teljesen immunisak rá, nekünk mindenesetre nagyon bejött. A középső gyerekem a nyáron töltötte a 12 évét, és amikor ünnepeltük, a 14 éves testvére ezt mondta neki: „Mostantól hivatalosan is a kapitalizmus áldozatává válhatsz.” Merthogy a reklámok elvileg korhatárosak, 12 éven aluli gyerekek számára nem ajánlottak. De ezt nyilván nagyon nehezen tudjuk megtenni, hogy a gyerekek 12 éves korukig ne lássanak reklámot, és szerintem nem is kell. Fontosabb megtanítani nekik, hogy hogyan is működnek. Az én gyerekeim elég kritikusan szemlélnek kiskoruktól kezdve minden reklámot, és gyakran kiszúrják a manipulációt, a hamisságot.
Aztán mi a helyzet az ígéretekkel? Igen, jó, ha törekszünk arra, hogy betartsuk őket. De van, hogy minden igyekezetünk ellenére ez nem sikerül. És ez teljesen rendben van. A gyerekekkel ez nagyon sokszor megtörténik, megígérik, tényleg komolyan gondolják, és aztán nem sikerül. Amikor nekünk nem sikerül, nyugodtan mondhatjuk: sajnálom, megtettem, amit tudtam, de nem sikerült. Egy hasonló szituban, mint a fenti, mondhatunk valami ilyesmit: „Nagyon szerettem volna örömet szerezni neked azzal a játékkal, tudom, hogy nagyon vágytál rá. De sajnos most nincs pénzünk rá, hogy megvegyük.” És persze azt is el kell fogadjuk, amikor ők nem tudták betartani az ígéretüket.
És itt jön be igazán a Kapcsolódó Nevelés: hogyan fogja a gyerekünk elfogadni, hogy nem kapta meg a vágyott játékot? Vagy amikor kiderül, hogy az mégsem olyan fantasztikus, mint amilyennek a reklámban feltüntették? Nyilván csalódott lesz, akár dühös, lehet, hogy sírni, kiabálni fog. Ez rendben van. Nekünk annyi a dolgunk, hogy elfogadjuk, most így érzi magát, és ott legyünk mellette. Ismételgethetjük röviden a mondatot, amin kiborult: Tudom, hogy nagyon szeretted volna, de nem tudtam megvenni. Ami még fontos: egyáltalán nem szükséges megígérnünk, hogy majd később beszerezzük, vagy hogy bármilyen módon megoldjuk ami miatt kiborult. Ilyenkor nem megoldásra van szükség, hanem együttérzésre.
Ugyanis semmilyen felhájpolt játék, semmilyen tárgy valójában nem ér többet a gyerekek számára, mint a szüleik figyelme, és ha ők ott tudnak lenni velük a nehéz érzéseikkel.
És most jön az én reklámfogásom: ha szeretnéd megtanulni ezt az eszközt, meg az összes többit, amit a Kapcsolódó Nevelés kínál (nem sok, összesen 5 eszközünk van ;)), a Kapcsolódó Nevelés alapjai c. 6 alkalmas szülőcsoportba! Hiszek abban, hogy ez nem csak egy újabb felesleges dolog, amit aztán úgysem tudunk hasznosítani, hanem valóban rengeteg család életét változtatta már meg eddig is gyökeresen – többek között az enyémet is. A linken megtalálod az aktuális időpontokat is.
Ki vagyok?
Fábián Dóri vagyok, pszichológus, Kapcsolódó Nevelés oktató, 3 gyerek anyukája, akik jelenleg 8, 13 és 15 évesek. Több mint 10 éve használom ezeket az eszközöket, rengeteg tapasztalatom gyűlt össze a legkülönfélébb nehézségek megoldása során. Bővebben…
