Tipikusan Halottak napja környékén szokott felmerülni ez a kérdés, amikor a családok nagy része ellátogat a temetőbe elhunyt szerettei sírjához. Ugyanez a kérdés merülhet fel a temetéssel kapcsolatban is. Elbizonytalanodhatunk, hogy a gyerekeket vigyük-e magunkkal. Hallunk olyan érvet is, hogy az élet része a halál, ne kezeljük tabuként, bátran vigyük őket is a temetőbe. Meg olyat is, hogy nem nekik való, főleg egy kisebb gyereknek túlságosan felkavaró lehet, és talán nekünk is olyan rossz emlékeink vannak, amik miatt nem tartjuk jó ötletnek.
Azt gondolom, hogy erre nincsen mindenkire és minden helyzetre érvényes válasz. Számtalan szempontot átgondolhatunk, a gyerek életkorát, személyiségét, a temető távolságát, és még sorolhatnánk. Ami a legfontosabb: tudjuk-e őt ott érzelmileg támogatni, ha arra van szükség. Tudunk-e jól válaszolni a kérdéseire. Nekünk mennyire kényelmes az ő jelenléte. Például:
- Elképzelhető, hogy olyan állapotba kerülök, amitől ő megijedhet? Hogy nem fogok tudni rá megfelelően figyelni? Lesz ott más olyan felnőtt, aki tud hozzá kapcsolódni?
- Fel vagyok készülve a kérdéseire? Hogy mit válaszolok, ha esetleg megkérdezi, hogy én is meghalok-e egyszer?
- Esetleg zavarni fog, ha nem viselkedik „illendően”? Szaladgál, hangos, nevet?
Ha bizonytalanok vagyunk a fenti kérdésekben, lehet, hogy még nem érkezett el az ideje annak, hogy elvigyük őt a temetőbe.Viszont ha úgy érezzük, hogy megfelelően fogjuk tudni kezelni a helyzetet, akkor a családi temetőlátogatás nagyon jó alkalom arra, hogy:
- Történeteket meséljünk, beszélgessünk az elhunytakról
- A gyereknek lehetőséget teremt arra, hogy kérdezzen a halálról
- Családi rituálékat alakíthatunk ki, amibe őt is bevonhatjuk. Amikor látják, hogy mi koszorúval, mécsesekkel készülünk, gyakran ők is akarnak hozni valamit. Érdemes ezt megengedni, legyen az egy rajz, vagy egy festett kavics.
- Megmutassuk, mi hogyan éljük meg a szomorúságot, hogyan kezeljük, ha szomorúak vagyunk
Itt az oldalon olvashatsz 2 történetet arról, amikor a mi családunkban történt haláleset, azt hogyan kezeltük. Az egyik egy kedvenc kiscica haláláról, a másik pedig az egyik nagypapa haláláról szól.
Ha nagyon nehéznek érzed a halál témáját, tudd, hogy nem vagy egyedül! Talán a mi szüleinknek sem voltak megfelelő szavaik ahhoz, hogy a halálról beszéljenek velünk, talán ők sem voltak érzelmileg abban az állapotban, hogy megfelelően támogassanak minket, amikor valamilyen haláleset történt a környezetünkben. Érdemes Páros meghallgatásban beszélni a halállal kapcsolatos érzéseinkről, emlékeinkről, gondolatainkról. Vagy kereshetsz engem is egyéni konzultáció céljából.
