Szobatisztaság egyetlen egyszerű lépésben

Robin Einzig cikke. Forrás: https://visiblechild.com/2015/09/20/toilet-training-in-one-simple-step/

(Megjegyzés: az én ízlésemnek a cikk picit riogató, és bűntudatkeltő, ezzel a figyelmeztetéssel olvasd! A tartalmat viszont nagyon fontosnak tartom, ezért fordítottam le.)

Minden nap olvasok, vagy hallok valamit erről a témáról. Minden egyes nap.

Matricagyűjtő rendszer. Zenélő bili. Bili minden helyiségbe. Add oda neki a telefonod, amíg bilizik. Fizesd le képernyőidővel. Addig üljön ott, amíg végül sikerül. Adj neki egy csokidrazsét minden alkalommal, amikor bilibe megy a pisi. Engedd, hogy meztelenül rohangáljon. Egyszer már tudta, és most megint nem. Nem megy a vécére, amikor szólok neki, utána meg belepisil a nadrágjába. Mit csináljak, amikor nem vagyunk otthon? Tudja használni a bilit, ma mégis arra mentem be a szobába, hogy a szőnyeg közepén guggol, és odakakilt. Az enyém 18 hónapos korára szobatiszta lett. Ovikezdésre szobatisztának kell lenni. Kiégtem. Frusztrált vagyok. Azon kapom magam, hogy kiabálok: „Nem mennél el végre a vécére?” Már azon gondolkodom, hogy felfogadok valakit, aki sok pénzért megtanítja a gyerekemet bilibe pisilni, komolyan megérné, tiszta őrület! Már minden más gyerek szobatiszta, őt meg egyáltalán nem is érdekli. Minden alkalommal éljenzünk, amikor bilibe pisil, ő is ujjong és tapsol, de hiába, semmi eredmény. Milyen könyveket ajánlotok? Milyen videókat ajánlotok? Nincs valami app erre? (Amúgy van.)

Ismered a jelenséget.

Nos, barátaim, jó hírem van! Igen! Szobatisztaság egyetlen egyszerű lépésben. Igen, jól hallottad. Egyetlen lépés. Még 1 napnál is kevesebb idő alatt elérheted.

Ezt figyeld. Nem csak hogy egyetlen egyszerű lépésről van szó. Az egész terv egyetlen szóból áll. Kérdezem én: lehetne még ennél is egyszerűbb? Egy hős vagyok, tudom.

Oké. Szóval, az a bizonyos szó… Nos, valójában két szó. (Oké, hazudtam.) De csak az egyiket kell használnod. Választhatsz.

Szóval. Mindjárt mondom. A hibabiztos, energiamentes, drámamentes, kiabálásmentes, hatalmi harc mentes, balesetmentes (vagy majdnem), stresszmentes szobatisztulási módszer egyetlen egyszerű szóban:

Várj!

Vagy ha jobban tetszik a másik szó, azt is választhatod. Elég egyszerű ez is:

Ne csináld! ¹

Igen. Jól hallottad. Ne csináld. Egyáltalán. Csak várj. Igen. Komolyan gondolom.

Szeretnéd tudni, hogy miért? Mert a vécét ŐK tanulják meg használni. Ez nem olyasmi, amiért MI tudnánk bármit is tenni. Ez szülői pályafutásunk egyik első lehetősége, hogy megértsük: a gyerekeink tőlünk független személyek, és vannak dolgok, amiket maguktól csinálnak, és maguktól is kell, hogy csináljanak. Az, hogy mi jön ki a testükből, és az hova megy, az 100% (inkább 120% ha egy totyogóról van szó) az ő hatáskörük. Egyszerűen semmilyen ráhatásunk nincsen erre. És ami még jobb, ők ezt tudják is.

Meg sem tudom számolni, hányszor hallottam már a konzultációkon ezeket a mondatokat a szülőktől: „Tudja, hogy hol van a bili, már többször használta is, még azt is tudja, hogy ha inkább pelenkába szeretne kakilni, azt is lehet. Mégis, megyek be a nappaliba, és látom, hogy a szőnyeg közepére kakilt. Mi a fenéért csinálja ezt?”

Mi a fenéért csinálja ezt? Mert megteheti.

És mert semmit nem tudunk tenni ellenie.

Ez az akarat kifejezése.

Mondom. Ezt csakis ők tudják kontrollálni. Teljes mértékben az ő kontrolljuk alatt áll. Amikor azt hallom, hogy egy gyerek szándékosan a szoba közepére kakil, nem azon kezdek el gondolkodni, hogy mi csúszhatott félre a szobatisztulás folyamatában. Hanem azon kezdek el gondolkodni, hogy miért érzi ez a gyerek ennyire kiszolgáltatottnak magát, hogy ez az egyetlen dolog, ami felett teljes kontrollja van.

A gyerekek tényleg maguktól jutnak az elhatározásra, hogy bilibe, vécébe fogják végezni a dolgukat? Tényleg, teljesen egyedül megtanulják? Tényleg minden gyerek eljut ide, akkor is, ha nem tanítjuk őket erre? Szerintem te még nem találkoztál olyan makacs gyerekkel, mint az enyém!

Igen. Igen, sokunknak van makacs gyereke. Igen, mindannyian meg fogják hozni ezt a döntést. Persze nem biztos, hogy akkor, amikor te szeretnéd. Hanem a saját tempójukban. Vannak dolgok, amik nem abban a menetben történnek, ahogyan nekünk jó lenne. Ez a szülőség egyik nagy leckéje.

Tudom, hogy nehéz ezt elhinni. Annyi termék és könyv van ebben a témában. Olyan sokat beszélgetünk a többi anyukával erről, mintha harcostársak lennénk (igen, sokan valóban így érzik magukat ebben az időszakban.) A család is nyomaszt minket („Csak nem akarod, hogy felnőjön, te már 18 hónaposan szobatiszta voltál!”). A barátok is („A tiéd már szobatiszta? Én az enyémet egy hétvége alatt bilire szoktattam. Nagyon megérte!”). Más országok gyakorlatával jönnek („Franciaországban biztosan nem látsz 3 éves gyerekeket pelenkában sétálgatni!”) . Sőt, még a védőnők és óvónők is abban mérik a gyerek érettségi szintjét, hogy pelenkába, vagy a vécébe végzi a dolgát (ami teljesen abszurd). Rengeteg nyomás van rajtunk. De azt most megmondom neked, hogy nem kell csinálnod. Valójában nem is tudod csinálni.

Tényleg minden gyerek meghozza ezt a döntést. Nyugi, jó társaságban vagy – nagyon sok szülő érzi úgy, hogy az ő gyereke sosem lesz szobatiszta. Ha nincs valami olyan fogyatékossága, ami miatt tényleg nem tudja szabályozni az ürítést, vagy nem érzi az ingert, tényleg saját magától el fog jutni a szobatisztaságig. Néha később, mint gondolnánk, de nem mindig. Vannak gyerekek, akik 2 évesen hozzák meg a döntést. Más gyerekek 3 évesen. Majdnem mindegyikük meghozza a döntést 4 éves koráig. Tapasztalatom szerint az átlag 3-3,5 év. ² De igen, minden gyerek más.

És ezt figyeld. Amikor eldöntötték, akkor ennyi. Vége. Egy nap alatt. Könnyek, matricák, feszültség, baleset (majdnem), dráma, cukorka, és zenélő bili nélkül.

De várjunk csak. Ha tényleg nem lehetséges a gyerekeket a szobatisztaságra tréningezni, ha ez tényleg olyasmi, ahová teljesen maguktól kell eljutniuk, akkor hogyan lehetséges az, hogy egy csomó szülőnek mégis sikerül a gyerekét bilire szoktatni? Jó kérdés!

Valóban igaz, hogy a kisgyerekek könnyen trenírozhatók. Könnyen tanulnak nyelveket, és millió különböző feladatra meg lehet tanítani őket. Eléggé nyilvánvaló, hogy lehetséges a gyerekeket tréningezni, nézzük csak meg azt az elképesztő mennyiségű terméket, ami arra szolgál, hogy minél hamarabb tudjanak olvasni, számolni, vagy minél hamarabb elkezdjenek valamilyen sportot, hogy majd sikeresek legyenek benne. (Éppen ma láttam egy ilyen kérdést egy szülői fórumon: Tud valaki 18 hónaposoknak való baseball edzést?) A gyerekek gyorsan tanulnak. Ebben az időszakban nagyon gyors az agyfejlődés. Gyakran „kis szivacsok”-nak hívjuk őket, és egy bizonyos értelemben tényleg azok. Talán egy picit világosabban kellene fogalmaznom. Nem azt mondom, hogy nem LEHETSÉGES szobatisztaságra szoktatni őket. Hanem inkább azt, hogy hosszútávon ára van, előnye pedig nincs – ugyanúgy, mint a többi előbb felsorolt példánál. Elgondolkodtató, hogy miért akarná ezt bárki. Hadd magyarázzam meg.

Ahogy már többször is említettem (és valószínűleg még fogom is, mielőtt véget ér ez a cikk), az ürítés olyasmi – az első ilyen jelentős dolgok egyike – ami felett a gyerekünknek teljes kontrollja van. Ha sikeresen meggyőzzük, vagy megvesztegetjük, vagy tréningezzük őket arra, hogy a kontrollt a mi elképzeléseink szerint gyakorolják, annak olyan következménye lehet, ami különbözőképpen alakulhat minden gyereknél.

Lehet olyan gyerek, aki azt tanulja meg, hogy tudjuk kontrollálni, hogy mikor, és hova végezzük a dolgunkat – így aztán vissza is tudjuk tartani, ha úgy döntünk. Ezek a gyerekek gyakran visszatartják a pisit és a kakit, és ezzel veszélyeztetetté válnak a húgyúti fertőzésekre, a szorulásra, és néha a makacsságra, úgy általában.

Néhány gyerek azt tanulja meg, hogy a teste felett nem ő a rendelkezik, hanem a szülei. Ezek a gyerekek néha nem érzékelik a saját határaikat, és nehezen tanulják meg kontrollálni a testük folyamatait. Gyakran sikítoznak, elszaladnak előlünk, káromkodnak, köpködnek. Hosszútávon lehet, hogy nehezükre esik bízni a megérzéseikben – ez egy fontos készség lenne a biztonság, és az önbizalom szempontjából.

Van olyan gyerek, aki azt tanulja meg, hogy nem bízunk bennük. Ha nem tartjuk tiszteletben az igényeit, annak hosszútávon komoly hatásai lehetnek. Ezek a gyerekek nehezen fognak bízni magukban, vagy bennünk. A tiszteletet mintaadás útján tanuljuk. Ha tiszteljük a gyerekünket és az autonómiáját, cserébe ő is tisztelni fog minket.

Néhány gyerek a szégyen erejét fogja megtanulni. Amikor újra és újra nem sikerül az elvárásainkat teljesíteni, amikor csalódottak és frusztráltak vagyunk a balesetei miatt, amikor nyilvános helyen a nadrágjukba pisilnek és mások kinevetik őket, akkor azt tanulják meg, hogy a testük, és amit a testük csinál, az szégyellnivaló. Biztos vagyok benne, hogy ezt nem akarod.

De az is lehet, hogy semmi gond nem lesz belőle. Lehet, hogy semmi problémát nem fogsz észrevenni. Lehet, hogy nálatok működni fog a tréningezés. Lehet, hogy pont a te gyereked lesz az, aki ezt viszi el a folyamatból: „Képes vagyok rá! Már nagy gyerek vagyok!” Igen, vannak ilyen gyerekek is. De előre nem lehet biztosan tudni, hogy melyik gyerek lesz az.

Vagy talán mégis.

Ha megpróbálod, és nem megy gördülékenyen, az azt jelenti, hogy még nem áll készen. Akkor várj. Amikor készen állnak, a szobatisztaság egycsapásra fog megtörténni, teljesen mindegy, hogy mivel próbáltad a folyamatot elősegíteni, vagy akár nem csináltál semmit.

Oké. De honnan tudjuk, hogy mikor állnak készen. Hát, ez jó kérdés.

Érdemes tudni, hogy 3 fontos dolog van, ami mindenképpen szükséges ahhoz, hogy a gyerekek teljes mértékben készen álljanak a pelenka elhagyására.

Fizikai érés: az izmok kontrollálásának a képessége, hogy akarattal tudja tartani, és elengedni a pisit, és a kakit. Hogy képes legyen letolni és felhúzni a nadrágját, és kitörölni magát vécézés után.

Kognitív tudatosság és érettség: Tudatában van, hogy mikor kell vécére mennie, még időben ahhoz, hogy ki is érjen a vécére. A kielégülés késleltetésének a képessége, hogy képesek legyenek a játékot félbeszakítani, és képesek legyenek megérteni, hogy pontosan mit kell tenniük a vécében.

Érzelmi érettség. Ez az, amit a leginkább figyelmen kívül szoktunk hagyni. Látjuk, hogy már tudja tartani. Már tud egyedül öltözködni. Kifejezi, hogy szeretné használni a bilit – mi pedig meghalljuk ezt. Biztosak vagyunk benne, hogy készen áll. De amikor ráülnek a bilire, mégsem jön semmi. Ennek jó oka van. Lehet, hogy furán hangzik, de a kisgyerekek a sajátjuknak érzik a testük végtermékeit. Úgy érzik, hogy el kell engedniük valamit, ami hozzájuk tartozik. Láttál már totyogót, amikor valaki el akarja venni tőle a lapátot, vagy el akarja pakolni a játékát? Ebben az életkorban nehezen megy az elengedés. A tulajdon fontos dolog. Felnőttként nehéz megérteni, de a kicsiknek ez veszteség. Akarniuk kell elengedni valamit, ami az övék, és elengedni egy kényelmes helyzetet, amihez hozzászoktak, vagyis a pelenkába pisilést. Csak a saját tempójukban tudják elérni ezt az érettséget – amíg ez nincs meg, a szobatisztaságra szoktatás nem fog jól menni, sőt, még visszafele is elsülhet.

Akkor mit tegyünk?

1. Próbálj meg nem ráharapni. Amikor a totyogód közli, hogy „Anya, pisilek” a pelenkába, tekintsd ezt a növekvő tudatosság első jelének, ne annak, hogy ideje elkezdeni a szobatisztaságra szoktatást. Tudom, hogy nagyon csábító, és izgalmas. Csak nyugtázd az tudatosságát: „Érzed, ahogy a pisi kijön a testedből, és belemegy a pelenkádba. Köszönöm, hogy elmondtad!”

2. Te vagy a felelős azért, hogy tudd, a gyereked mikor áll igazán készen a szobatisztaságra. Az „anya, bugyit akarok hordani” nem bombabiztos jelzője annak, hogy már készen áll. Elképzelhető, hogy igen. Néhány gyerek számára ez tényleg azt jelenti. Ha a gyereked ilyesmit mond, magyarázd el neki, hogy ha alsóneműt hord, akkor a vécébe kell pisilnie és kakilnia. És hagyd, hogy kipróbálja. Ha már készen áll, tökéletesen fog működni (vagy majdnem). Ha azt tapasztalod, hogy gyakran pisil vagy kakil a nadrágjába, vagy máshová a lakásban, vagy úgy tűnik, hogy nem érzi, mikor kell vécére mennie (meglepetésként éri őt), akkor még nem áll készen. Nincs baj. Ez nem azt jelenti, hogy visszaléptünk. Jelezte, hogy meg szeretné próbálni. Megadtuk az esélyt. Kiderült, hogy még nem áll készen. Elrakjuk a bugyit a fiókba, és elmagyarázzuk, hogy itt lesz, ha úgy érzi, hogy nem kell már a pelenka, de addig is még szükség van a pelenkára (anélkül, hogy bármi csalódottság, vagy megszégyenítés lenne a hangunkban). Lehet, hogy kiakad. Lehet, hogy vitatkozik. Vagy hisztizik. Ez mind rendben van. Joguk van ezekhez az érzésekhez. Te vagy a szülő, és megállapítottad, hogy még nem áll készen a szobatisztaságra (a fenti jelek valamelyikéből). Szóval marad a pelenka.

3. Ha olyan szerencsés vagy, hogy a gyereked még pici, és még nem vagytok a folyamat közepén, van néhány fontos dolog, amit még most meg tudsz tenni, hogy könnyebb legyen, amikor eljön az ideje. Próbálj meg nem használni negatív szavakat, amikor cseréled a pelenkáját (pl. fúj!, büdös, hú, ez durva!) – hogy ne érezze azt, hogy ami kijön a testéből, az gusztustalan. Egész kicsi korától be tudod vonni a pelenkázás folyamatába – igen, még a pici babák is képesek segíteni a maguk módján – így egyre inkább birtokba veszik a saját testüket, és ezzel azt üzenjük, hogy képesnek tartjuk őket arra, hogy gondoskodjanak a saját testükről. Ez jól fog jönni, amikor eljön az ideje, hogy elkezdjék használni a vécét.

4. Lássák, ahogy végzed a dolgod. Sokunknak nincs is más választásunk, mert a gyerekek még a vécére is követnek minket. Vannak, akiknek ez nehéz, mert túlságosan szégyellősek. A kicsi gyerekek természetes módon szeretnék ugyanazokat a dolgokat csinálni, mint a „nagyok” (szülők, testvérek, iskolatársak). Ha modelláljuk a folyamatot, akkor ezt egy természetes, hétköznapi dolognak fogják tartani. Ha kérdez, nyugodtan, és tényszerűen válaszolj.

5. A lehető legkisebb kortól megfelelő szavakkal címkézzétek a testrészeket, hogy tudják, a pisi a húgycsövükből, a kaki pedig a végbélnyílásunkból jön ki. Ha nehéz neked ezeket a szavakat kimondani, gyakorold. A húgycső ugyanolyan testrész, mint a nyelőcső, vagy a könyök, vagy a véna, vagy a vese. Csak azért érezzük ezeket a szavakat másnak, mert szégyelljük magunkat. Állj ellen a szégyen érzésének, és vértezd fel a gyerekedet azzal, hogy megmutatod, mennyire csodálatos és lenyűgöző a testünk.

6. Totyogós kortól gondoskodj róla, hogy legyen elérhető számára bili, vagy vécészűkítő. Nem kell folyton felhívni rá a figyelmet, vagy bátorítani, hogy üljön rá. Ha figyelt, akkor pontosan tudja, hogy mire való. Mondd, hogy: „Ez a te vécéd. Ha majd szeretnél a vécébe pisilni, vagy kakilni, használhatod ezeket.” És ennyi. Ebből már tudni fogja, hogy mi ez. Tudja, hogy mire való. És használni is fogja, amikor készen áll.

7. Kerüld a hatalmi harcokat. Ez fontos ügy. A totyogók nem szeretik, ha megmondják nekik, mit kell csinálni. Minél többet mondogatod, kérdezgeted, annál inkább ellenáll. Ha érdeklődőnek tűnik, vagy olyan, mintha próbálná visszatartani a pisit (keresztbe rakja a lábát, fészkelődik, megérinti, vagy fogja a nemi szervét), megkérdezheted, hogy esetleg kell-e pisilnie. De ha azt mondja, hogy nem, engedd el. Tartsd észben, hogy mi a jellemző erre a fejlődési szakaszra – minél inkább erőltetjük, ők annál inkább ellenállnak.

8. Amikor úgy tűnik, hogy most már tényleg készen áll – minden szempontból, amit az előbb átbeszéltünk – felajánlhatod, hogy válasszon, alsóneműt, vagy pelenkát szeretne felvenni. Úgy tedd fel ezt a kérdést, hogy rendben tudjál lenni a választásával, bármi is legyen az, ne legyen benne elvárás. Ha a bugyit választja, és aztán kiderül, hogy nem jól mértétek fel a helyzetet és még nem áll készen, konstatáld, hogy túl korán kérdezted, és térj vissza a kettes ponthoz. Egyébként nem feltétlenül kell alsóneműre váltani, amikor úgy érzed, hogy már készen áll. Sok gyerek pisil és kakil a vécébe, miközben még mindig pelenkát hord – leveszi a pelenkát vécézés előtt, utána visszaveszi. Semmi extra.

9. Tartózkodj a jutalmaktól és a figyelemeltereléstől. Ez egy nagyon fontos fejlődési folyamat a gyerekeink életében, aminek a során tudatosnak kell lenniük.

10. Érdemes tudni, hogy az éjszakai szobatisztaság – vagy a délutáni alvásnál – később jön el. Néha sokkal később. Sok gyerek éjszakára egészen 6-7 éves koráig hord pelenkát. Ez sokkal gyakoribb, mint gondolnád. Ne aggódj, ha nem szobatiszta még minden napszakban.

… és talán a legfontosabb…

10. Tudatosan vond ki magad a szobatisztaság körüli felhajtásból. („Ti már elkezdtétek a bilire szoktatást? Ti mit használtok? Hú, teljesen kimerültem. Hallottam egy szuper könyvről a témában. Én már annyira várom a bilire szoktatást!”) Lehet, hogy furán néznek rád, de titokban értékelni fogják a magabiztosságodat.

Nem kell küzdelmesnek lennie. Sem drámainak, vagy traumatikusnak. Nem nagy ügy. Nem kell, hogy a lakásba szoruljatok miatta. Nincs szükség könyvek és videók tömkelegére, jutalmakra, vagy stratégiákra. Lehet könnyű is. Fájdalommentes. Tényleg nem nagy ügy. Lehet nyugalmas. Nagyjából stresszmentes. Ha megvárod, amíg teljesen készen áll, ez mind megvalósulhat. Ne dőlj be a riogatásnak. Ez az élet és a fejlődés természetes része. El fogja érni. Bízz benne. Várj.

(Megjegyzés: Tudom, hogy lesznek olyan olvasóim, akik nem értik, hogy miért nem beszéltem az EC-ről ³ (természetes csecsemőhigiénia), vagy arról a külső nyomásról, amit az óvoda támaszt, hogy a gyerekeknek teljesen szobatisztának kell lenniük, mire elkezdik az ovit. Tudom, hogy sok rajongója van az EC-nek. Tiszteletben tartom, hogy vannak családok, akiknek működik – de azért ők egy kisebbséget alkotnak, és a fő célom most az volt, hogy az átlagos családokhoz szóljak. Az óvodai követelménnyel kapcsolatban: nem fogadom el, én annak a híve vagyok, hogy törvényileg tiltsák meg ezt az elvárást – és ezzel nem vagyok egyedül. ⁴ )

1. angol eredetiben egy szó: don’t
2. az én tapasztalatom is ez
3. a baba jelzéseit figyelve a szülő bili, mosdó fölé tartja a babát, hogy oda végezze a dolgát. Az EC célja a kommunikáció, az egymásra hangolódás, és hogy a babának ne kelljen a saját pisijében, kakijában ücsörögni. Persze így lehet, hogy hamarabb megtanulja a saját testének a jelzéseit, és az átlagosnál hamarabb lesz valóban szobatiszta (amikor teljesen önállóan végzi a dolgát), de ez nem mindig következik be, és ez nem is lehet célja az EC-nek. Ebből a szempontból szerintem jogos, hogy nem került be a cikkbe.
4. Magyarországon törvényileg nem lehet feltételként szabni a szobatisztaságot az óvodai felvételinél. A gyakorlat mégis ez, mert az óvodákban nincsenek meg a koszos pelenkák tárolásának a feltételei. Mégis, érdemes tudnod, hogy nem kérhetik ezt tőletek.