Heti kétszer jó pár órát eltöltünk a kicsivel egy színházban, ami inkább művelődési ház (ide járunk táncra). Szoktunk vinni társast, de az nem köti le végig, úgyhogy ő rohangál, akrobatamutatványokat végez a székeken és hasonlók. És olyan is van, hogy lefekszik a földre „koszangyalt” csinálni. Én ezekért nem szólok rá. Ha ezt tenném, valószínűleg nagyon keservesen telnének ezek az órák. Néha kicsit félek, hogy mások mit szólnak, de úgy vagyok vele, hogy ezek a dolgok valójában nem bántanak senkit. A ruhát meg kimossunk. Amikor esetleg túl hangos, és látom, hogy valaki laptoppal van, és talán dolgozik, akkor rászólok. De a földön fetrengésért nem.
A lassan 13 év szülőségem alatt rengeteg dolgot elengedtem már, amire nem érdemes ráfeszülni. Még egy példa: át kell-e öltözni pizsamából, amikor nem megyünk sehova. Nem, nem kell, és amikor olyan nap van, hogy fürdeni sem kell, megúsztuk az esti átöltözős mizériát is. 😉 És ha megyünk valahova? Van, hogy akkor sem kell. Egyszer a lányom nyáron pizsamában ment ki biciklizni, és amikor visszajött, és erre valami megjegyzést tettünk, ezt válaszolta: az emberek nem tudják, hogy ez pizsama. És tényleg. Egy rövidnadrág, és egy póló volt. Attól volt pizsama, hogy annak árulták, és általában alváshoz volt rajta. Most biciklizéshez vette fel, úgyhogy nem pizsama. 😉
Amikor totyogónk van, akkor számtalan ilyen „trükkel” könnyíthetjük meg az életünket, hogy ne legyen az egész napunk egy állandó harc. Ha bizonytalan vagy, hogy mikor kell határt szabni, és mikor lehet elengedni a dolgot, érdemes eljönnöd egy 6 alkalmas szülőcsoportba, illetve nézd meg az egyéb programjaimat, rendszeresen tartok a határszabással kapcsolatos előadásokat.
