Szabályok vs alapelvek

Online kiscsoportos műhelymunka szülőknek

Kell-e most határt szabnom?

Hogyan dönts úgy, hogy ne legyél se túl engedékeny, se túl szigorú?

2026. október 1. 10.00-12.00 max. 10 fő 9000 Ft

„Tedd le! Gyere már! Hagyd abba! Mit csinálsz?”

Ismerős, ugye? Rengetegszer elhangzik egy nap, végtelen variációban. Mert a napnak haladnia kell, a gyerek meg magától nem csinál meg semmit, és folyton valami máson jár az esze.

És utáljuk magunkat érte. Gyakran őrmesternek érezzük magunkat, aki folyton csak fegyelmez — ráadásul nem is érezzük magunkat túl hatékonynak.

A mindennapok sűrűjében ritkán marad időnk átgondolni a határszabás legelső, nulladik lépését: kell most egyáltalán határt szabnom? Csak zsigerből reagálunk — mert velünk is így volt, mert más is így csinálja, mert ezt az elvárást érezzük, kimondva vagy kimondatlanul.

Pedig ha van időnk átgondolni, rájöhetünk: nekünk ez a dolog nem is annyira fontos. Vagy éppen ebben a pillanatban nem az. És egyszerűen elengedhetjük az egészet — nem is kell határt szabnunk.

Vagy éppen arra jutunk, hogy ez nekem tényleg fontos, ennek most így kell történnie.

Ebben a döntésben nagy segítség, ha megállapítunk pár magasabb rendű alapelvet, ahelyett, hogy specifikus szabályokban gondolkodnánk. Többek között ezeket az alapelveket fogjuk együtt megkeresni ezen az alkalmon.

Hogyan működik ez a szemlélet a gyakorlatban?

Egy tipikus délután…

Nagyon rendetlen a szobája.

Minden nap ugyanaz megy: megkérem, nem csinálja, kezdődik a veszekedés. A végén én rakok rendet, puffogva.

De ma kipróbáltam, amit a tanfolyamon tanultam. Közel mentem hozzá. Nem kiabáltam, csak elmondtam: most el kell pakolnia, mert így már leülni sem tudunk játszani.

Jött a szokásos tiltakozás, nagyon sírt, kiabált. Úgy éreztem, hogy ez így nem vezet sehova – mégis kitartottam.

„Tudom, hogy utálod — mondtam neki —, de ezt most meg kell csinálni.”

Csillapodni kezdett a sírás. Akkor felajánlottam, hogy szívesen segítek. Együtt raktunk rendet, és utána az egész délutánunk szuperül telt!

Ez egy olyan helyzet volt, ahol a szülő eldöntötte: ez most fontos, ehhez szeretném tartani magam. De van, amikor az elengedés bizonyul jobb döntésnek.


A fogmosás mindig az este legnehezebb része volt. A férjem ragaszkodott hozzá, hogy a gyerekeknek minden nap meg kell mosni a fogukat. Én viszont azokon a napokon, amikor már mindenki nagyon fáradt volt, és elhúzódott minden, elengedtem volna.

Ebből sokszor veszekedés lett, de aztán beszéltünk róla, és kiderült, hogy ő amiatt aggódik, hogy ha egyszer elengedjük, akkor majd még nehezebbek lesznek az esték, és félt, hogy már ilyen fiatalon kilukadhat a foguk.

Megértettem az aggodalmát, viszont kértem, hogy akkor ő legyen az, aki mindig beleáll a témába, és eléri valahogy a fogmosást.

Egy idő után mégis elkezdett engedni ő is, és megtapasztaltuk, hogy egy-egy kimaradt nap után ugyanúgy nehéz, de legalább nem rosszabb, úgyhogy belefér. Sőt, olyan is volt már, hogy amikor azt mondtuk, hogy oké, ma nem kell fogat mosni, hogy a gyerek ragaszkodott hozzá mégis!

Mit mondtak, akik már részt vettek hasonló alkalmakon:

Már sokszor látom, mi az a helyzet, amikor úgy kell lenni, ahogyan ő szeretné, különben kuka az egész napunk, és mi az, amibe meg viszont beleállok, mert nekem tényleg fontos, és ki is tudok tartani. Korábban rossz érzéssel engedtem, de most már tudom, hogy annak is megvan a helye, ettől nem lettem túlságosan engedékeny, nem fog a fejemre nőni.
Anita, 1 és 5 éves gyerekek anyukája

Rájöttem, hogy túl sokszor mondok nem-et, és még magamnak sem tudom megindokolni, hogy ezt most miért kell így csinálni – lazább, rugalmasabb tudok lenni.
Enikő, 3 éves kislány anyukája

Megértettem, hogy mi a különbség az engedékeny és a Kapcsolódó Nevelés között, itt tényleg vannak határok, de azokat fenyegetés nélkül is meg lehet húzni.
Tamás, 8 és 10 éves gyerekek apukája

Neked szól, ez a műhely, ha:

Már tudod, hogy nem szeretnél folyamatosan kiabálással, fenyegetéssel és büntetéssel együttműködést elérni.

Talán már próbáltál kapcsolódóan határt szabni. Talán már sokszor sikerült is.

De vannak helyzetek, amikor még mindig nem tudod, hogy:

  • Tényleg fontos ez most annyira, hogy beleálljak?
  • Vagy most inkább jobb lenne engedni?
  • Ha egyszer már kimondtam, muszáj kitartanom mellette?
  • De ha most engedek, az rugalmasság, vagy következetlenség?
  • Honnan tudom, hogy egy szabály valóban a családunkat szolgálja, vagy csak megszokásból ragaszkodok hozzá?

Ha ezek a kérdések már ismerősek, valószínűleg nem még egy újabb határszabási technikára van szükséged.

Hanem arra, hogy mélyebben megértsd, mi alapján érdemes egyáltalán döntened.

Mi történik ezen az alkalmon?

Megmutatom, mit gondol a Kapcsolódó Nevelés arról, hogy a gyerekek miért nem tudnak mindig együttműködni — és miért tévút, ha mindig csak a viselkedésre koncentrálunk.

Átbeszéljük a hatékony, kapcsolódáson alapuló határszabás lépéseit. Ezt érdemes újra és újra átnézni, akkor is, ha már elméletben ismered a technikákat. Mert nem is annyira a technika a lényeges, hanem az, hogy igazán értsük, mi a gondolat mögötte, így nem csúszunk vissza újra és újra abba az állapotba, hogy „Jó, de most már csináld azt, amit én akarok!”

Közelebbről megnézzük azt a bizonyos nulladik lépést: kell-e most határt szabnom. Átbeszéljük azokat a konkrét helyzeteket, amiből rendszeresen veszekedés, feszültség szokott lenni nálatok: kell-e ilyenkor mindig ragaszkodnod a szabályhoz, a kimondott szavadhoz, és ha nem, mikor és hogyan érdemes engedni.

Kiscsoportban átgondolhatod, mik azok az alapértékek, amik mindenféle külső nyomás nélkül, valóban fontosak számodra — és hogyan lehet ezekhez hűnek maradni a mindennapokban anélkül, hogy túl mereven ragaszkodnál hozzájuk.

A műhelymunka során egy kis ízelítőt kapsz abból is, hogyan dolgozunk a Kapcsolódás Mesterei programban. Nem csak azt nézzük meg, hogy mit csinálj, hanem azt is, hogy mi történik egy-egy helyzet mögött, milyen szempontok alapján érdemes dönteni, és hogyan tudod a tanultakat a saját családodban alkalmazni.

A program elméleti részéről felvétel készül, a résztvevők személyes megosztásairól nem. Hogy át tudd ismételni, vagy ne maradj le teljesen, ha valamiért mégsem tudtál jönni.

Rólam

Fábián Dóri vagyok, pszichológus, Kapcsolódó Nevelés oktató, 3 gyerek anyukája.

Az elmúlt 12 évben számtalan nehézségen jutottunk túl a családomban a Kapcsolódó Nevelés eszközeinek a segítségével – és több száz szülőt segítettem abban, hogy ők is rátaláljanak a saját megoldásukra.

A szülőséget egy politikai tettnek tekintem, mivel a gyereknevelés által tudjuk a legfontosabb változásokat létrehozni a világban.

Egy kapcsolódva megszabott határ hatása sokkal tovább nyúlik, mint egy aznap könnyebben megmosott fog.

Gyere el, nézzük végig együtt!

2026. október 1. 10 óra – max. 10 fő – 9000 Ft

A csatlakozáshoz szükséges Zoom linket a program előtti napon küldöm, a felvételt pedig aznap este.

Ha maradt még kérdésed, írj a kapcsolat@fabiandora.hu címre, vagy töltsd ki az alábbi űrlapot:

← Back

Megkaptam az üzenetedet, hamarosan válaszolok!