Fenntartható képernyőidő – tiltás helyett rugalmas szabályok
Amikor ma a világon megszületik egy kisbaba, a szülei nagy valószínűséggel többféle képernyőt használnak rendszeresen. És talán már az első pillanattól elgondolkodnak azon, hogy mit kezdjenek ezzel a kérdéssel.
Be legyen kapcsolva a tévé, amikor ébren van? Olvashatok a telefonomon, miközben szopizik? Nézegethetünk képeket tableten?
Aztán ahogy nő, egyre több ilyen kérdésünk lesz, és egyre több félelemmel szembesülhetünk. A témával kapcsolatos cikkek többnyire a károkat, veszélyeket emelik ki:
figyelemzavar, mozgásszervi problémák, kognitív képességek csökkenése, viselkedésproblémák, agresszió, alvásproblémák, önbizalomcsökkenés, szorongás, depresszió, cyberbullying, grooming, brainrot.
Ráadásul ez megint egy olyan téma, ami táborokra szakítja a szülőket, és súlyos kritikákat kaphat az a szülő, aki másképp dönt, mint a többség. A szülők egymásra licitálnak a kommentszekciókban, hogy nálunk milyen sokáig nincs képernyőzés, saját okostelefon, szocmédia, és milyen szuper pozitív hatásai vannak ennek. Akinek pedig ez nem sikerül, csendben szégyenkezik magában.
Sokan a tiltásban, a szigorú korlátozásban látják a megoldást.
Ausztráliában például nemrég betiltották 16 év alatt a közösségi médiát. Rengeteg szülő sóhajtott fel megkönnyebbülten, vagy kívánta, hogy az ő országában is történjen hasonló intézkedés.
Az én első gondolatom pedig ez volt: Sok sikert a betartatáshoz!
És bár még nem telt el túl sok idő ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket lehessen levonni, már lehet olyan hangokat hallani, ami szerint az intézkedés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Nem hiszek a tiltásban, sem a félelemből meghozott döntésekben. Bizonyos életkorig jó döntés lehet a teljes tiltás is, de ez hosszútávon biztosan nem fenntartható.
Képzeld el, milyen lenne,
- ha nem a tiltás, vagy a szigorú korlátozás lenne az egyetlen eszközöd
- ha nem kellene folyton azon aggódnod, hogy a gyereked függő lesz, valamilyen baj, kár éri a képernyők miatt, által
- ha nem lenne a kütyütéma állandó feszültség és veszekedések forrása a családodban
- ha nem ellenségek, hanem szövetségesek lennétek abban, hogy a képernyőket minél inkább a hasznotokra tudjátok fordítani
Ezen az előadáson arra teszek kísérletet, hogy csökkentsem a félelmeidet a képernyőkkel és a közösségi médiával kapcsolatban.
És mutatok pár eszközt, aminek a segítségével a saját gyerekedre, és a saját családodra szabva rugalmasan tudod szabályozni a képernyőidőt.
Megbeszéljük, hogy mi az, amiért tényleg lehet aggódni, és mi az, amiért nem érdemes. Mit tudunk leszűrni a kutatási adatokból. Arra is kitérünk, hogy neurodivergens gyerekeknél mire érdemes figyelni.
Akkor is várlak, ha egyelőre nincs, vagy minimális a képernyőidő nálatok, és akkor is, ha már benne vagytok a sűrűjében, és úgy érzed, hogy elvesztettél minden kontrollt.
Az előadás előtt küldök egy rövid videósorozatot, amiben mesélek a Kapcsolódó Nevelés szellemiségéről és eszközeiről, hogy ezekkel az előadáson már ne menjen az idő, és a kérdéseitekre is minél több idő maradjon.
A csatlakozáshoz szükséges Zoom linket a program előtti napon küldöm. Az előadásról felvétel készül, hogy ne maradj le, ha mégsem tudsz ott lenni, és hogy ne kelljen minden infót egyszerre befogadnod.
Ki vagyok?
Fábián Dóri vagyok, pszichológus, Kapcsolódó Nevelés oktató, 3 gyerek anyukája, akik jelenleg 8, 13 és 15 évesek. Több mint 10 éve használom ezeket az eszközöket, rengeteg tapasztalatom gyűlt össze a legkülönfélébb nehézségek megoldása során. Bővebben…
Ha maradt még kérdésed, írj a kapcsolat@fabiandora.hu címre, vagy töltsd ki az alábbi űrlapot:
Megkaptam az üzenetedet, hamarosan válaszolok!
