|
|
Kedves Melegszívű Szülőtársam!
|
Ez a levél most az apáknak szól, ezért ha anyaként olvasod, kérlek mutasd meg a párodnak, szülőtársadnak, gyerekeid apjának. ;)
|
Én mindig igyekszem a szülőkhöz általában szólni, nemtől függetlenül, de ez a törekvés azért nem feltétlenül sikeres teljesen – nemrég egy férfi oktatójelölt társam adta ezt a visszajelzést, hogy hiába nem azt írjuk, hogy anya, hanem azt, hogy szülő, mégis úgy érzi sokszor, mintha anyáknak íródnának a posztok.
|
Bár én hiszem, hogy a különbségek egy jó része társadalmi konstrukció, ettől az még valóság, hogy más a helyzetünk, mások a lehetőségeink anyaként, és apaként.
|
A legtöbb esetben egy apa eleve kevesebb időt tud a gyerekeivel tölteni, mint egy anya. És önmagában ebből a tényből fakad egy csomó nehézség. Az összehangolódáshoz, a rutinok kialakításához idő kell, és ha ebből kevés van, természetes, ha apaként úgy érzed, neked ez nem megy annyira. És hát van is egy ilyen sztereotípia, ami hatással van nőkre és férfiakra egyaránt: hogy mégiscsak az anyák tudnak egy csomó mindent jobban, mégiscsak az anyákhoz kötődnek jobban a gyerekek. Pedig ez nincs így! Nőként és férfiként, anyaként és apaként egyaránt képesek vagyunk gondoskodóak, játékosak, tudatosak lenni – minden, ami a jó szülőséghez kell. Ami nem megy annyira, abban pedig támogatással tudunk fejlődni. A gyerekeknek pedig mindkét szülőre egyformán szükségük van.
|
Én azt gondolom, és tapasztalom, hogy egy csoportban sokat tudunk egymástól tanulni, ezért mindig nagyon örülök, amikor anyukák és apukák egyaránt részt vesznek a programjaimon. De jogos igény, hogy időként csak az egyik csoport képviselői vegyenek részt. Mert van, amikor egymás előtt könnyebb megnyílni. Vagy vannak olyan nehézségek, amik helyzetünkből adódóan jobban érintik valamelyik nemet.
|
(És itt hangsúlyoznám megint a helyzetet – a mi családunkban kevéssé érvényesülnek a hagyományos nemi szerepek, ezért nekünk sok olyan megélésünk van, ami tipikusan a másik nemhez szokott kapcsolódni. Például nálunk a férjem főz, így ő az, aki kiakad, ha nem tudunk vele ötletelni, hogy mit főzzön, vagy amikor a gyerekek nem eszik meg amit készített. Emiatt puffogni nem egy női hárpiaság, hanem valami olyasmi érzés, hogy nem értékelik a munkámat. Én meg hiába látom, hogy neki nagy segítség lenne, ha mondanánk kajaötleteket, engem tényleg nem igazán érdekel, hogy mit főz, tényleg mindegy.)
|
Szóval ha apaként úgy érzed, hogy szívesen részt vennél más apákkal együtt egy olyan csoportban, ahol beszélgethetünk gyereknevelési, vagy akár párkapcsolati nehézségekről, szeretettel várlak június 22-én 19 órától egy online műhelymunkára. Hozzátok a kérdéseiteket, én pedig igyekszem a Kapcsolódó Nevelés szellemiségében ötleteket adni.
|
Ezen kívül mutatok és kipróbálunk egy olyan eszközt – illetve talán már ismered is – ami segít letenni a mindennapi stresszből, és segít feltárni, és átírni azokat a gyerekkori mintákat, amik most útjába állnak annak, hogy olyan apa lehessél, aki igazán szeretnél lenni.
|
A gombra kattintva találsz még további részleteket a programról, és jelentkezni is itt tudsz:
|
|
|
|
|
|
|
Írj, ha bármilyen kérdésed van!
|
Kapcsolódós nyári napokat! :)
|
|
|
|
|
|
|
|
|
