|
|
|
Kedves Melegszívű Szülőtársam!
|
Ismerős? Amikor azt hiszed, hogy végre szusszanhatsz pár percet, de a gyereked azonnal megjelenik valami nyűggel? Egy folyamatos hajtásnak éled meg az egész napot, amiben jó esetben vannak a gyerekeddel töltött örömteli percek, vagy munkahelyi sikerek, de olyanok, amikor igazán magad vagy, pihensz, töltődsz, alig?
|
15 évvel ezelőtt, amikor az első gyerekem még csak pár napos újszülött volt, emlékszem, hogy letettük este a kiságyba amikor elaludt, és elkezdtem nézni egy filmet. De nem tudtam koncentrálni egyáltalán. Csak a babán járt az eszem. És azon gondolkodtam, hogy vajon lesz-e valaha még olyan, hogy tudok valami mást csinálni a babázáson kívül. Mármint hogy szeretnék-e.
|
És aztán persze lett ilyen, szerencsére.
|
|
|
|
Az jutott eszembe, hogy milyen érdekes hobbikba vágtam bele, amiket aztán nem folytattam, nem érdekelt már. Például a textilfestés. Először is volt több hordozónk, indokolatlanul sok. Az anyukák folyton csereberélték, adták-vették a kendőket, egyéb hordozóeszközöket. Egy idő után ez sem volt elég, hanem az ember elkezdte átalakítani őket: festeni, rojtozni, átvarrni karikásnak. Aztán elkezdtem természetes festékanyagokkal kísérletezni: babaruhát festettem káposztával. Nem részletezem a többit. :)
|
|
Már akkor is gyanakodtam, hogy ezeket az ember mind-mind azért csinálja, hogy legyen még valami értelmesnek, hasznosnak látszó tevékenysége a babázás mellett. Persze ha ez tényleg feltölti az embert, szuper, és tényleg élveztem is akkor. De úgy igazán magamnak eleinte nem készítettem semmit. És ezeket a tevékenységeket is többnyire velük, mellettük csináltam.
|
Talán könnyebb volt az ilyesmit elfogadtatni magammal, mint valami gyerekektől teljesen független hobbit.
|
Gyakran normálisnak tekintjük, hogy gyerek mellett, főleg egy anyának nincs ideje semmire. Amikor beszélgetek veletek, gyakran kiderül, hogy az apának van kikapcsolódási lehetősége – még ha nem is túl sok, de az anyának végképp semmi.
|
Pedig képzeljétek el, hogy az emberiség történelmének legnagyobb részében, amikor még vadászó-gyűjtögető közösségekben éltünk, ez nem így volt. Mostanában gyakran nézek-olvasok ezzel kapcsolatos posztokat, milyen is lehetett az élet pontosan, amire az idegrendszerünk még a mai napig is huzalozva van. Hát, olyan, amiben a szülőknek sokkal több pihenési lehetősége volt.
|
Azt a kort, azokat az életkörülményeket nem tudjuk visszahozni, és talán nem is akarnánk már. Ebben a közegben kell valahogy boldogulnunk, amiben vagyunk. A Kapcsolódó Nevelés eszközei pedig pontosan ebben segítenek. Ha egyedül kell lennem egész nap a gyerekkel, minimális segítséggel a szülőtársamtól (mert mondjuk ő az otthonunktól távol keresi a pénzt) és más rokonoktól, akkor hogyan tud ez az egész mégis élhető lenni.
|
|
Március 21-én erről fogok beszélni egy ingyenes online előadás keretében: mi segít, hogy több időnk legyen magunkra? Regisztrálni a gombra kattintva tudsz (lesz majd belőle megint megvásárolható felvétel):
|
|
|
|
|
|
Ha pedig azon dolgoznál, hogy a szülőtársaddal hogyan tudsz igazán jól együttműködni – hiszen ő az, akivel valamikor hoztunk egy tudatos döntést, hogy gyerekeket vállalunk – akkor várlak március 24-én egy online műhelyre.
|
Jöhetsz egyedül is, vagy jöhettek ketten is – mivel online lesz, meg tudjuk oldani, hogy a meghallgatás során ne halljátok egymást (ehhez természetesen külön szobából kell bejelentkeznetek!).
|
Ha ez megoldható, én nagyon ajánlom ezt a verziót, mindig könnyebb, ha mindkét fél elsőkézből kapja az információkat és lehetősége van a saját nehézségeiről elfogadó közegben beszélni.
|
|
(A délelőtti időpont kérésre alakult így, remélem lesztek még, akinek jó lesz. Ha nem, írjatok, szívesen indítok még egy csoportot!)
|
|
|
|
|
|
|
|
Írj, ha bármilyen kérdésed, észrevételed van, erre a levélre válaszolva is tudsz nekem írni, mindig örülök minden visszajelzésnek!
|
|
    
|
|
|
|
|
|
