|
|
Kedves Melegszívű Szülőtársam!
|
Baja lesz-e a gyerekemnek, ha megnéz egy 5 perces mesét, amíg én megiszok egy kávét, vagy 1 hónap után megmosom a hajam? Van, aki szerint 3 éves kor alatt igen.
|
Baja lesz-e a gyerekemnek, ha éveken keresztül még 5 perc szabadidőm sincs? Ha éveken keresztül még az alapvető szükségleteim is az utolsó helyre sorolódnak. Erre én bátrabban ki merem jelenteni, hogy igen. (Mert annyira ki fogok égni, hogy nem fogok tudni igazán jól kapcsolódni hozzá, ráadásul elég rossz mintát is mutatok neki a saját igényeim állandó hátra sorolásával.)
|
Persze vannak más eszközeink is arra az 5 perc nyugira – erről beszéltem múlt pénteken az ingyenes online előadáson, ahova sajnos sokkal kevesebben tudtatok eljönni, mint ahányan előzetesen regisztráltatok. (Ez mindig így van, hogy nem jön el mindenki, de most sokkal rosszabb volt az arány.) Ha Te is így jártál, még március 30-ig tudod megvásárolni a felvételt, ami az előadáson készült – amihez jár egy e-mailes kérdezési lehetőség is.
|
De azt a bizonyos 5 perc Peppa malacot is teljesen érvényes megoldási módnak gondolom, sőt, még akár ennél többet is. Tudom, hogy nagyon sokat lehet olvasni arról, hogy mennyire károsak a képernyők, érthető, ha nagyon bizonytalanok vagyunk abban, hogy tényleg belefér-e valamennyi, vagy ha erőn felül próbáljuk minél tovább fenntartani a képernyőmentességet.
|
Én nem kampányolok egyik megoldás mellett, vagy ellen, viszont szeretnék abban segíteni, hogy találj egy olyan megoldást, egy olyan rendszert, ami a te családodban működik. És az is biztos, hogy előbb-utóbb mindannyiunknak szüksége lesz olyan eszközökre, amikkel a képernyőhasználatot megfelelő mederben tudjuk tartani.
|
A Kapcsolódó Nevelésnek az eszköze erre a szelíd/szeretetteljes határszabás, amiről nem lehet eleget beszélni, annyira nem szokványos eszköz, és a tapasztalatok szerint annyira nem könnyű sokszor alkalmazni. De ha sikerül, akkor szinte mindig működik!
|
Most egy másik "eszközről" mesélek egy sztorit: a bizalomról.
|
A 8 éves egy videót nézett a gépén, és amikor meglátta, hogy jövök, gyorsan elfordította a képernyőt, nem akarta, hogy lássam. Mondtam, hogy szeretném látni, mi az. Nem akarta megmutatni, és láttam, hogy nagyon kínosan érzi magát, és szégyelli magát. Közben fél szemmel odasandítva láttam, hogy semmi extra, nem olyasmi, ami azonnali beavatkozást igényelne. Nem akartam tovább ebben a kellemetlen érzésben tartani, nem akartam, hogy bűntudata legyen, ezért ennyit mondtam: szeretném, ha olyasmiket néznél, amiket én is láthatok. Oké – mondta. Van az a helyzet, amikor fontosnak tartom, hogy igenis mutassák meg, de ez nem volt az. A kínos érzés, plusz a bizalmam, hogy nem fog durva dolgokat titokban nézni most elegendő volt.
|
Ha szeretnél ezzel a témával foglalkozni, várlak április 4-én egy visszanézhető online műhelyre.
|
|
|
|
|
Visszatérve az énidőre, szintén március végéig, pontosabban március 31-ig van lehetőséged féláron jelentkezni az Énidő Kihívásra, ami a tavaszi szünetben lesz. Itt nem annyira konkrét eszközök, hanem inkább önismereti feladatok lesznek. Ha nemrég iratkoztál fel erre a hírlevélre, akkor megkaptad a kihívás írásos anyagát – ezeken a feladatokon fogunk együtt végigmenni.
|
|
Ha még nincs meg neked, de belenéznél, itt tudod megvenni – és ha aztán jössz a kihívásra, az árát beszámítom a részvételi díjadba.
|
|
|
|
|
|
|
|
Írj, ha bármilyen kérdésed, észrevételed van, erre a levélre válaszolva is tudsz nekem írni, mindig örülök minden visszajelzésnek!
|
|
    
|
|
|
|
|
|
